2010. november 16., kedd

Meztelenül jöttem haza, terhesen.

Azt hiszem, mindkettőt magyaráznom kell.
Előbbi azért, mert az egyetemen a kendőm fogta magát és elindult világot látni. Nem találtam hazafelé. Így kénytelen voltam nélküle elindulni. A villamoson és az utcán is úgy éreztem, meztelen vagyok, hogy kint van az egész csecsem. A nyakamig felhúztam a pólómat. Kényelmetlen volt, nagyon. Nem is értem, hogy képesek az emberek kendő/sál nélkül közlekedni. Mystery.
A második pedig azért, mert mostanában ész nélkül, össze-vissza zabálok mindenfélét. Ma hazafelé azon gondolkoztam, [miközben próbáltam elrejteni mindenféle kilógó testrészemet, ] hogy szívesen ennék virslit, kecsöppel, mustárral és lekváros kenyérrel. De babgulyás volt vacsorára, így erről lemondtam. Most pedig egy joghurttal és kakaóval magam előtt írom a bejegyzést.
A lebegés alábbhagyott, nem repkedek halványkék felhőkön, de még mindig jól érzem magam [némi fizikai problémám ellenére is]. Mazsola miatt is, akinél aludtam szombaton én, aztán csütörtököt is várom, mert Annamarival megtekintjük Fazekas Henrik következő kalandjait és persze a pénteket, mikor újra láthatom Manót. [2 nap és 18,5 óra]
Meg amúgy is minden csodás. Minden nap meglepnek az emberek [akaratlanul] is valami újjal, kedvessel. Az imént, mikor fészbúkra [na a fészbúkról még írok pár sort mindjárt], hogy “meztelenül jöttem haza. borzalmas volt. borzalmas.”, felhívott Mikrofiú, hogy hát velem meg mi történt? Meg hogy ha baj van, hívjam és jön. Annyira meglepődtem, hogy ilyen kedves és közvetlen, hogy csak hebegtem habogtam a kagylóban, ami nem is kagyló, merthogy mobiltelefon, az meg nem kagyló. [Most eszembe jutott, hogy Manóval sokat filóztunk azon, hogy az, hogy “habozni” milyen furcsa kifejezés, hiszen hogy jön ahhoz, hogy halogat valaki valamit, maga a hab. No mindegy.]
Szóval fészbúk. Most mindenki mesebeli lény lett. És mindenki csinálja. [Jó, pár jómadár, köztük én is kihagyja ezt a mókát. Nem szeretek a tömeghez tartozni.] Meg ennek igazán nem is látom értelmét. Úgy érzem, ezt egy korosodó, időközben antiszoccá vált, csúnya ember találta ki. “Ne legyenek emberi arcok fészbúkon.” Hát mééért ne? Gyökér. A múltkorinak, mikor a lányok/hölgyek/asszonyok írták ki, hogy ki hol szereti a táskáját tartani, megértettem, hiszen ezzel a mellrák elkerülésének fontosságára akarták felhívni a figyelmet. De ez a mostani… Aki kitalálta, menjen emberek közé. És majd észreveszi, hogy nem is olyan gáz az élet.
Amúgy a falam egyre jobban néz ki. [Merthogy tudjátok, hogy mindenlófaszt ráaggatok. Rajta van már Audrey, egy nyalóka, cigarettásdobozok, mazsolával a festményünk, üres képkeret, öngyújtó, képek, újságkivágás, baseballsapka, rajz Sztótól, cédék, karszalag.] És pénteken voltunk Iguval az Instantban, ott meg találtunk jóféle programfüzetszerű akármicsodát és az is felrepült. [Jó, gondolom ez a bekezdés csak engem izgat, úgyhogy ugorgyunk is.]
Holnap nincs sulim, vagyis csak egy órám. [Amit teljesen illegálisan tart a tanár, pontosabban: ő épp arrajár, és dolgozik a táblánál, mi meg szintén épp arrajárunk és leírjuk, amit ő ír.] Merthogy dékáni szünet van. Aztán jegyvásárlás leszen.
Csütörtökön pótZH mikróból, utána Mazsolaszerelem Hajnival és az urával. És péntek. A pénteket nagyon várom. Leírhatatlan.
Manó ♥.

U.i.: Itt is üzenném Meztelencsigának, hogy jövőhéten köcsögbor, készüljön fel rejá.

1 megjegyzés:

meztelencsiga írta...

vettem! kérek egy időpontot, hogy nehogy kiosszam másnak! :D