2011. január 10., hétfő

Blogfarok. Jííháá.

Megtörtént, igen. Elmentem, Manóval. [Meg “útközben” felpakoltuk Tamást, Petit meg Daedalust is.]
Megérkezéskor gyors köszönés SPF-nek, deFallának és Bélának [bééélabá?], majd hely megostromlása. Helyfoglalás a radiátornál. Majd szép lassan megjöttek a többiek is.
Előző este azt álmodtam, hogy megvakultam és Mazsit kértem meg, hogy elvigyen a Kálvinra, ahol Tamásék átvettek, én meg “hűdeélveztem” a blogtalit, így, világ nélkül. [Aztán az álmomban pár nappal később öngyilkoltam, xanaxszal, ami amúgy téma volt az este folyamán.]
Benyomások [nagyjából sorrendben]:
Daedalus: jó, őt már régebb óta “ismerem”, nem okozott meglepetést. :] Káromkodásra késztet. Amúgy. [Mármint nem a viselkedése, hanem mert ő is sokat káromkodik, és ilyenkor az ember automatikusan átveszi a környezetéből a domináns ingereket.]
Tamás: nem változott az előző blogtalálkozó óta, jól áll neki ez a haj. [Nagyonnagyon.] Búcsúzáskor [szokásom szerint búcsúkor mindig vak vagyok és hirtelen meg szertelen, ilyenkor senkit nem veszek észre, próbálok minél gyorsabb és lényegre törőbb lenni.] nagyon jól esett, hogy külön odajött elköszönni. Én legszívesebben megöleltem volna [mert ölelnivaló], csak ad1: szégyenlős vagyok, ad2: a végén még buzinak néztek volna. [muhaha.]
Peti: mindig ilyen csöndes? És melyik blog az övé? Olvasni akarom.
SPF: nagyon szimpatikus, sajnálom, hogy nem tudtunk többet beszélni [majd legközelebb, cross my heart]. Illetve nagyon megfogott a tekintete, mert nyílt volt és érdeklődő.
Meztelencsiga: örültem, mikor elkapott a bárpultnál, hiszen mindig örülök neki. Örülök, hogy most boldog. És további találkozókat. Még-még-még. [Meg hogy kijött köszönni… Hát nagyot nyeltem. *.*]
Na itt már keverednek az emberek, nem tudom, kihez, mikor kerültem, jaj. Én ilyen alkalmakkor mindig csak sodródom az árral.
979: nem okozott csalódást, most sem. Még mindig ugyanúgy szimpatikus, örültem, hogy kicsit többet megtudhattam róla.
deFalla: most mondanám, hogy pozitív csalódás, de nem mondom, mivel nem voltak vele szemben előre felállított elvárásaim. Emberi ember. Igazán. [Köszönöm/jük a bort.]
Ricsi: Már szedem a zenééét. :]
Iguazu: őt is már “régebb” óta ismerem, személyesen. Tudtam, hogy ugyanúgy folyik a kommunikáció, mint szokott.
Lonely Cloud: örültem, mikor azt válaszolta a levelemre, hogy persze, szívesen jön. Amúgy pont ilyennek képzeltem el. [És nem, nem hasonlít m.-re. blőő.]
Krisztofóró: ááá, igen. Elástuk a csatabárdot, bár nem hiszem, hogy bármikor lett volna csata, esetleg némi ellaposodás.
Sviktor: köszönni akart, majd megijedt, szemmel kommunikáltunk meg pohárral, majd –mivel korábban a blogjában nem írtam meg kommentnek- közöltem vele, hogy én is piszoárt használok, szóval nem ő az egyedüli meleg, aki így tesz, erre köszönt egyet. Nem értem.
Matin: sajnos egy szót sem váltottunk, de mindig azt vettem észre, hogy mikor valami teljesen lényegtelen és unalmas dolgot nagyon hangosan kezdtem el mesélni, olyankor “Mi a faszról beszél ez?” arckifejezéssel tekintett irányomba. Na majd legközelebb megpróbálok vele és értelmes dolgokról beszélni.
Végül pedig a poharakat a lábammal tökéletes rendbe téve elhagytuk a helyszínt.
Szummárum: nagyon örültem, hogy ismét láthatom azokat, akiket olvasok, illetve akik olvasnak, pluuussz, olyanokat is megismerhettem, akiket eddig nem olvastam. [Kettővel bővült a linksáv.] Remek este volt. [És ígérem, legközelebb igyekszem olyanokkal is beszélgetni, akikkel eddig nem volt alkalmam.]

Másnap Manóval rózsaszín, lollipopos szülinapi bulira voltunk hivatalosak, amit Maxenék albérletével szemben tartottak. Kicsit lapos volt [nekem], de azért jól éreztük magunkat.

Viszont. Manóval kapcsolatban egyre bizonytalanabb vagyok. Tudom, hogy szeret. Csak azt nem tudom, hogy menni fog-e ez tovább. A távolság miatt. Az időbeosztás miatt. Szeretnék munkát találni. Az egyetem miatt. A pénz miatt. A szabadidő miatt. Nehéz. Nehéz nagyon. Nem tudom, mitévő legyek.

9 megjegyzés:

Daedalus írta...

Amúgy ez a Daedalus, hát én kitiltanám az ilyen közös rendezvényekről, ha ilyen rondán beszél. :D És hogyhogy "ismersz"? ... idézőjel

PaPe írta...

Hát úgy, hogy beszélgettünk már, meg találkoztunk. [Szerintem az, hogy igazán ismerünk valakit [és idézőjel nélkül], az nagyon ritka dolog.]

lonelycloud írta...

csodálkozom, hogy pont ilyennek képzeltél :O de végülis örülök, legalább nem okoztam csalódást neked ;) ja, és a világért sem hagytam volna ki ezt az eseményt, szóval mégegyszer köszi, hogy elhívtál :)

matin írta...

óó bocsi hogy ha úgy jött le neked. sajnos amúgy már más is mondott ilyet, hogy osztó a nézésem, de tényleg nem szándékos.
kár, hogy nem volt alkalmunk beszélni, majd legközelebb :)

tamás írta...

ragaszkodjunk a hagyományokhoz. te nem felpakoltál engem, hanem velem mentél. na. ahogy előre spontán megbeszéltük.

Goner írta...

Én már csak ilyen vagyok, ilyen csöndes. Főleg, hogy először voltam ilyenen. Bár 4 éve írom a blogom még nem mert odatolni a képem egy blogtalálkozóra sem.

csillagzápor írta...

Szia!
Az utolsó bekezdésre reflektálnék. Itt már nem a távolságról, időbeosztásról, egyetemről, pénzről, szabadidőről van szó... A még nem létező munkára, több szabadidőre nem lehet fogni egy kapcsolat hagyatlását.
Hogy mit tegyél? Felejtsd el ezeket a kifogásokat (mert nem azok, a távolság kivételével) és légy őszinte magaddal (és Manóval): "Ilyen társ kell nekem? Vele akarok élni majdan, a természetével, gondolkodásvilágával, viselkedéstípusával, rigolyáival? Ő szeret, én is úgy szeretem?" (a kedvelés nem elég) Ha ezekre válaszoltál, eltod dönteni mi legyen.

SPF írta...

A tekintetem? Igen, még az elején találkoztunk, akkor még tiszta volt. :)

Amúgy köszi! Kedves tőled.
Bepótoljuk!

A Xanax valóban téma volt. :)

ricsi írta...

:-)