2011. március 9., szerda

A hölgy.

Idős volt már, de kerekségének és jóhumorának köszönhetően nem nézett ki annyinak, mint amennyi. Ült a füstben, szipkával a kezében, [az a bájos kéz, vörös körmök, fiatalítóak, azok is], párszor megkavarta feketéjét, [mindig is erőset ivott, cukor nélkül, egy csöpp tejjel, de ezt tudta már a felszolgáló lány is [csak pár hete került ide, de már akkor szólt neki a tulaj-uraság, hogy az a hölgy, ott, abban a kék kalapban mindig így issza]] minden egyes kavargatás után pedig végigsimította szoknyáját [csinos volt, azt is meg kell említeni, saját szabóhoz járt, félévente varratott magának pár új ruhát, megtehette, a férje nagy vagyont hagyott rá, ebből finanszírozta távol-keleti utazásait is], majd egyszercsak észrevette a szarukeretes fiút pár asztallal hátrébb, az állólámpánál.
Régi emlékek jutottak eszébe, mikor két hetet töltött egy nagyon kedves barátnőjével annak vidéki kunyhójában. [A kunyhót már jópár lebontották, azóta hipermarket van a helyén.] Akkor minden este kiültek a viskó elé, bort iszogattak, töltött cigarettát szívtak, élvezték a naplementét, majd az egyenként, szép lassan előtűnő csillagokat, a telihold ragyogását és a tücskök ciripelését. Fiatalok voltak.
És a szarukeretes fiúról a part jutott eszébe, mikor egymás körmét festették a lánnyal, pirosra. A lakk már száradt, mikor pár [jegyezzük meg, náluk fiatalabb] fiú kocogott arra, félmeztelenül, napbarnítottan, szőkén. Összekuncogtak, hogy áthívhatnák őket estére, a bor és a tücskök társaságát gazdagítandó, de persze nem volt elég bátorságuk.
Egy szemüveges, borostás srác guggolt melléjük és arról kérdezte őket [fennkölt hamburgi németséggel], hogy hol éjszakázhatnának a környéken, ugyanis nemrég érkeztek meg és [nyitott tetejű] autójuk lerobbant. [Azt persze egyikük sem tudta, hogy erről bizony egy kólásdoboz tehetett.]
Ők persze kapva-kaptak az alkalmon és meginvitálták őket a roskadozó nyárilakba.
Szép éjszaka volt, mámoros, sok nevetéssel, borral, dohányfüsttel, csókkal.
A hölgy persze sosem mondta el senkinek, hogy az volt élete legszebb éjszakája, szenvedélyes, titkos, forró. De most, hogy a szarukeretes fiú ezt eszébe juttatta, még felhörpintette maradék kávéját, ismét simított egyet a szoknyán [azon a zöldszínű szoknyán, amit még tavaly nyáron csináltatott, drágábban a megszokottnál], felvette blézerét, eloltotta cigarettáját, a szipkát és a cigarettatárcát könnyed csuklómozdulattal bedobta retiküljébe [még Angliában vette], letette az asztalra a kávé árát [a szokásos háromszáz forintos borravalóval], rámosolygott a fiatalemberre [ő épp egy morzsával molyolt a terítőn], majd távozott.
Hazafelé egy régi dalt énekelgetett [igen, arról az éjszakáról, a fiú egyik barátja tanította nekik], a sarkon köszönt a virágárusnak, majd [bár a kaput nehezen tudta kinyitni, súlyos ébenfa volt] lakásába érve mélyet sóhajtott. A táskát és a kabátkát ledobta a székre édesanyja régi öltözőasztala mellett, majd levélírásba fogott. Annak a barátnőjének írta, akinél azt a két hetet töltötte és akit már több-tíz éve nem látott.

“Köszönöm a két hetet. Köszönöm neked a szemüveges, borostás fiút.
Das war meine beste Nacht.
Választ nem, köszönöm, nem kérek.

Szeretettel,
A.”

A csattanásra többen felfigyeltek a házban, a földszinten lakó házmester vette észre a vörösben úszó testet a hátsó udvar kövén. Boldogan halt meg, újra, abban a mámorban.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kibaszottul imádom ezt! *_*

Névtelen írta...

hogy ez mennyire, de mennyire szép! <3 <3 <3

Névtelen írta...

jaa és lájk az új dizájnra :)