Annamarit azzal leptem meg szülinapja alkalmából, hogy elvittem a Pesti Lámpásba ebédelni. Miután elfogyasztottuk erőlevesünket, a halat, majd az aranygaluskát, sétálni indultunk. Megmutatta, hol vizsgázott kémiából az előtte való nap, mígnem eljutottunk ide:
Nem értem, hogy Budapest egyik legrövidebb utcáját miért kellett átnevezni. Moszkva teret még megértem. Köztársaság teret szintén. De a Szivárványnak köznek mi köze van a régi rendszerhez? De legalább stílusosak voltak és témánál maradva egy homoszexuális költőre keresztelték át a közteret. [Beszarás.]
Tegnap pedig, Belvárosfeszten, kaptam néminemű információt, amin meglepődtem, néztem nagyokat, ma pedig olvastam valamit, ami meg összezavart. De igazából mindkettő fölösleges volt, hiszen a Nemlétezővel kapcsolatosak. [Furcsa amúgy, hogy így nevezem, mert ő számomra létezik, csak én nem neki, de valamiért most mégis találó.]
Megyek, kötök magamnak vattacukorból álompulóvert és próbálom kipihenni magam. [Az is fölösleges, holnap újból ilyen fáradt fosdarab leszek.]
3 megjegyzés:
Az hogy lehet, hogy budapestiként nem voltam még a Lámpásban?!
A többi meg... na majd. :)
Úgy kedves SPF, hogy te kőkemény budai vagy :P
A Duna másik oldalának megismeréséhez szerintem nagyon jó az Egy nap a városban.
Aurelio
Aurelio: kétségtelen, hogy kőkemény budai vagyok, de azért sokat járok Pestre, konkrétan naponta. :)
Megjegyzés küldése