2011. november 27., vasárnap

Ön egy toalettkacsa.

Miért szorul be mindig egy apró zokniszösz a bal lábam nagyujjának körmének jobb sarkába?
Amúgy egészen emlékeztet ez engem az öreglányéra. Ugyanúgy panel, ugyanott van a szellőző, ugyanolyan fehér csempék, fehér fúgával, ugyanolyan mediterrán járólap [szigorúan metlakinak kellett mondani]. Emlékszem, mikor a felújításkor megérkeztem és a kedves cigánysrác nyitott ajtót, és látta, hogy félve lépnék rá a lapra, mondta, hogy “Bátran, telitalppal!”
Mi van, ha most is ott vagyok valójában? És a fiú nincs ott az ajtó mögött, a szobában, gépén pötyögve összerakva a tegnap este kiesett részleteit? Mi van, ha nem is szeretkeztem vele tegnap este a lila lepedőn? Ha nem is dugtunk a konyhapulton múlt héten? Ha tegnap este nem jégereztünk együtt a svéd srác lakásában? Ha nem is tanított meg borotválkozni? Ha nem írta rá a laptopra, hogy borsó? Ha tulajdonképpen most is az öreglány lakásában vagyok és szarok, ő pedig a konyhában gurulászik a tolószékében, a fél lábával? Vajon hogy alakították át a lakását? Hogyan tud a tolószékből a vécére ülni? Hogyan ül át a zuhanyzóban a székre? Hogy gurul be a liftbe?
Várjunk csak…
A kilincs a jobb oldalon. Az öreglánynál a bal oldalon volt. Mellette pedig fűtőcső, rajta spárgával a vécépapír. De itt se balkilincs, se fűtőcső, se spárga. Vécépapír van. A földön.
Nyugalom, nyugalom. Nem a fantáziám játszott velem. Tényleg itt vagyok, a Váci úton, nem pedig Kőbányán; a fiú is ott van és szeret. Én pedig a vécén trónolok és az agyam képeiről írok. Meg a zokniszöszről.

Nemvagyoknormális.

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

nekem ez nagyon tetszett
és jó, hogy nem vagy normális

Daedalus írta...

"... A fiú is ott van, és szeret." - A lényeg megvan. ;-)

Névtelen írta...

Azért fúga és fuga közt van némi különbség...

PaPe írta...

Teljesen igazad van, ezt benéztem.
Viszont névtelenül vetíteni az észt és önmagunkat felvállalni között is hatalmas különbség van.

Névtelen írta...

Ha a pozitív véleményre is megsértődsz, akkor oké a kritika :)

PaPe írta...

Pozitívnál nem szokásom, hiszen miért is tenném? (annak csak örül a lelkem.)
csak azt nem szeretem, ha névtelenül javítanak ki. ha valaki azt vállalja, hogy kiokítson, ha hibáztam, akkor - szerintem - vállalja a nevét is.

Szintén Péter írta...

Pontatlanul fogalmaztam, a _pozitív névtelen_ hozzászólás sem mindegy, kitől jön, de attól, hogy én is Péter vagyok, még nem lesz más a lényeg. (és valószínűleg nem is járunk előrébb)

Egyébként eredetileg csak javítás-szerűség volt, okítás nem, kioktatás pláne.

P.S. A blogodat olvasom, ez is egyfajta "kritika".

PaPe írta...

Ne haragudj, hogy nem válaszoltam, de mostanában kicsit túlzsúfoltak a napjaim.
Igazad van, hogy gyakorlatilag semmit nem változtat, ha ott egy név [ami ugye lehet akár fiktív is], viszont ha beleképzeled magad a blog írójának helyzetébe, rájöhetsz, hogy máshogy hat rá egy olyan komment, ami "névtelen írta", és máshogy egy "XY írta".
Éppen ezért tűnt a javítás [amit egyébként szeretek, mert tanulhatok belőle] okításnak.

Szintén Péter írta...

Hajrá minmen :)