Az elhamarkodott döntésekről.

Ma rájöttem, hogy igazából nem szabad megbízni senkiben. Sehogy. Semmikor. Senkiben. Senkiben! Nem azért, mert hátba támadnak, nem azért. Mert nem (biztos, hogy) ezt teszik. Hanem csak azt hiszed, hogy megbízhatsz bennük. Also minden fenntartás nélkül megbízol bennük, mindent elmondasz nekik, még a legbelsőbb titkaidat is. Akármiről legyen szó. Elmondod. Mert szereted őket. És azt hiszed, hogy őket is érdekli ill. megtartják maguknak. Még az is lehet, hogy tényleg nem adják tovább. Lehet.
Cserébe csak annyit vársz, hogy ők is elmondjanak mindent... Mármint nem kell mindent elmondani, csak amiről úgy érzed/érzitek/érzik, hogy elmondani való, vagy hogy megbízhatnak annyira a másikban, hogy elmondhatják neki... Itt persze nem az orrára kötésről beszélek. Nem. Csak hogy ha felhoznak egy témát, akkor ne az legyen a beszélgetés vége, hogy bocs', nem mondhatom el, mert megígértem...
Jó. Legyen ez a szituáció. Nem mondják el, megígérték... De akkor ne is várja el, hogy te is elmondd nekik. Bár lehet, hogy ők nem tartanak annyira, hogy elmondják neked... Miért is tartanának? Ki vagy te? Sőt. Te mondtál már nekik egyáltalán valamit?
Persze mindenkinek meglehetnek a maga titkai... Legjobb barátok között is megesik... Bár azt hiszem, mindennek megvan a maga "szintje", hogy mi az, ami elmondható és mi az, ami nem... Mindez persze bizalom kérdése... Ha nincs bizalom, nincs igazán jó barátság...
Most nem akarok semmit. Senkivel sem szeretnék beszélni. Nem tudom, megbízhatom-e bennük ill. ők megbíznak-e bennem... Mert simán elképzelhető, hogy nem. Tudom, elég gyakran állhatatlan és kibírhatatlan vagyok. Vannak fura (hülye?) szokásaim. Igen. Mindenkinek. Jó, igaz, hogy nekem túl sok fura szokásom van, de azért is... Hagyjanak békén, egyedül akarok lenni. Senkiben nem bízom meg most... Megértem, hogy mindig, mindenkinek van valaki (több valaki) fontosabb, mint én. Tudom. Mert mindig így van. Mindig van jobb, erősebb, szebb, okosabb, tehetségesebb, ügyesebb, jobb barát, mint én. Mindig... Nem teszek többé elhamarkodott döntéseket. Mert akkor mindig csak csalódni fogok. És nem szeretek csalódni. (Ki szeret?) Elegem van mindenből. Nem sírok, erős vagyok. Meg egy hisztis picsa is. Most simán hülyének nézném magam egy külső szemlélő szemszögéből...

Persze valószínű, hogy csak én vagyok fáradt (és hisztis emiatt), és csak pihennem kéne. Rémeket látok. (?)