Vége a szünetnek…

Bizony vége van ám, csak mert nem bírom nélkületek… Tehát szakítottunk… Vagyis szakítottam. De erről nem írnék részletesen. Legyen elég ennyi… Viszont, amíg nem írtam (höhö, tehát tegnap), addig írtam piszkozatokat. Voilá:

Az ijedtség

Épp indulok el itthonról, kelnék át az útkereszteződésen, de egy cigány roma pár megállít:
- Szia tesó! Mer’ én tesó vagyok, nem cigány! Épp lemerültünk és kéne egy százas… Nincs egy százasod?
*Ekkor átkutatom a zsebeim, mintha pénzt keresnék, habár tudom, hogy nincs nálam egy forint sem.*
- Nem, sajnos nincs pénzem. *Indulnék*
- De hát nézd már meg! *Felforr az agyam, most kutattam át minden zsebet. Megyek tovább.*
- Kapjuk el! – kiált utánam a lány.
- Ja, kapjuk el! – kiált utánam a “tesó”, majd nevetnek…

Imádom ezt a várost! ♥

A táska

Ma kitaláltam egy játékot. Népi játékot. Pontosabban össznépit.
Tehát… Kellékek: egy táska, vállalkozó kedvű emberek, és különböző tárgyak.
A játék a következő: Valaki fog egy táskát és tesz bele valamit (akármit, pl.: régi könyv, dvd, tartalmasabb szendvics, póló, stb.) és lemegy a legközelebbi metróhoz… Ott kiszemel magának valakit, aki szimpatikus. Leül mellé, és odahelyezi a kinézett személy lábához a táskát, majd a következő megállónál feláll és otthagyja a táskát… Az új ember felveszi a táskát, hazaviszi, kiveszi a benne talált tárgyat… Tesz bele egy újat és másnap ő is ugyanazt teszi, mint az előző… És így tovább.
Szerintem ez nagyon jó játék lenne. Csak mindenkinek tisztában kéne lenni a szabályokkal… :]