Húrnégyszögség.

Mintha minden furcsa lenne... Mintha mindenki furcsa lenne.

Ha felszállok a villamosra, összesúgnak, hogy egyik szemem sír, a másik haj... De én ekkor csak sóhajtok. Ennyire nem látnak? Ennyire buták lennének? Talán mindenki ilyen. Bár egyre biztosabb vagyok benne, hogy igen. Ez így van. Egyre több buta ember van. És ezek a buta emberek itt élnek, ebben a városban. (Sajnos lassan azt is kezdem elhinni, hogy nem ezzel a várossal és az itt élő emberekkel van baj, hanem a világon mindenkivel.)

Egyik osztálytársam sír, mert a magyartanár rossz jegyet adott neki. De én ekkor csak nevetek. Ennyire befolyásolható lenne? Ennyire buta lenne ő is? Hisz' kit érdekel, hogy milyen jegyet kaptunk, ha mi tudjuk, hogy igazunk van? Ha mi tudjuk, hogy a tanár csak azért adta azt a jegyet, mert nem szeret minket?

De ha minden így folyik tovább, hova fajul a világ?

Hova fajulok?

Mert ott vagyok én, a legalja. A legundorítóbb. A legszemetebb. Nem elég, hogy nevetek másokon, hogy mennyire buták (miközben én is buta vagyok, csak nem merem bevallani magamnak), hanem még ott van az is, hogy gusztustalan és szemét vagyok. Ráadásul egy olyan ember, aki nem tudja kifejezni az érzéseit. (Akármennyire próbálja.)

Igen, hazudtam neki. Átvertem. Hülyét csináltam belőle. Igen. Tudom, hogy haragudott rám, de tudom, hogy még mindig teszi. És éppen ezért nem hiszi el, hogy szeretem.

Tudom, hogy jobb lenne neki nélkülem. Sokan mondják, hogy "Ha igazán szeretsz valakit, akkor el tudod hagyni, csak hogy boldogabb legyen.". Akkor én egy szemét, önző dög vagyok, de akkor is szeretem. És nem hagyom el. Tudom, hogy minden rendben lesz. Tudom, hogy rájön, hogy szeretem. Hogy mennyire szeretem. Mert én tudom, hogy ő szeret. Akármit is mond. Ilyen vagyok. EZ vagyok. ÉN.

Változtatok. Változom. Folyton. Hogy jobb legyek. Hogy jobb legyen minden...

És mindeközben...

"Észrevétlenül gubbaszt két kis összetört szív a monitor előtt - és várnak valamit a világtól.

Valamit.

Barátságot, képet, zenét, egy lelket.

Vannak, akik űrt hagynak.

-Imádlak-"

Én is. Imádlak.