Tegnap felpakoltuk S. osztálytársnőt és bátyját, C.-t, illetve Á. évfolyamtársnőt Krisszel és lementünk.
Persze mikor megérkeztünk, alig volt még valaki, de ez mindig így van, ha az ember korán érkezik. Aztán persze megindult az élet, mi is egyre jobban éreztük magunkat, majd a show után [amit nem annyira kedvelünk] végre táncolhattunk.
És jött a rúd. [Eddig mindig azt mondtam, hogy aki a rúdhoz felmegy, az kurva. Akkor én most arra a fél órára kurva voltam. De többet nem leszek. I promise.]
Aztánaztán megint ugyanazokat a számokat játszották le [bár legalább Sophie Ellis-Bextor volt [jipíí]], mi meg már kezdtük nagyon unni; én pedig elszomorodtam, hogy egy korsó sörért képesek 900 Ft-ot elkérni, {bár lehet, hogy csak Fordított Napon ilyen magasak az árak? Dehooogy.}, így háromkor távoztunk.
Régen voltam, úgyhogy tetszett.
Krisz is volt, úgyhogy tetszett.
S., C. és Á. is volt, úgyhogy nagyon tetszett.
De még így sem hiszem, hogy minden héten ide járnék. Még havonta sem… Mert… Mert… Azért mégiscsak némi keserű szájízt hagy mindig maga után ez a hely. [Túlságosan is külsőséges vagyok. Le kéne szoknom erről.]
Monogon: Mostanában nem tudom, hogy miért vagyok ennyire szétszórt. Egy biztos: túl sokat agyalok mindenen, és ebből kifolyólag semmire sem koncentrálok kellőképpen.
1 megjegyzés:
a legtöbb ember pont 16 és 20 év közt nyitott és szétszórt, általában a lehetőségek közül ekkor választ, szűkít, és újra és újra, míg szépen beáll egy vonalra és azon halad végig, számára ideális esetben törések nélkül, viszont ekkor elveszíti a szellemi szabadságát, csőlátásúvá és idővel fásulttá/öreggé lesz, kreativitása irányt vesz fel és falakat épít.
Én nem választottam és minden lehetséges utat járom, de ennek magány az ára, mert a kreatív gondolatszabadság felnőttként csoportosíthatatlanná tesz.
Te mit választasz?
Megjegyzés küldése