Apám és a spórolás.

Most, hogy nem sikerült munkát találnom, elég rossz a helyzet. Apámnak kéne adni némi pénzt, hogy tudjuk fizetni ezt meg azt. De sajnos nem megy. Erre ő spórolási haditechnikát talált ki.
Először a villanyszámla kezdett nőni, ezért kitalálta, hogy én vagyok a hibás, hiszen a délelőttöket általában itthon töltöm, internetezéssel. Megoldás lenne, hogy nem neteznék délelőtt, de zenét mindig kell hallgatni, ahhoz viszont szintén kell a gép. Ezért kitalálta, hogy internetezhetek, de nem itthon. Én kérdeztem, hogy akkor ugyan hol képzeli, erre válaszként érkezett a Mekdonálc. Namármostkéremszépen. Ha én mondjuk napi négy órát a Mekiben töltök, akkor először is kell fogyasztanom valamit, számoljunk mondjuk egy kávét és egy sütit, ami legyen ötszáz forint. Akkor az hetente [hogyha csak hétköznapokat veszünk] kétezer-ötszáz forint. Az havi tízezer. Mivel a villanyszámlánk alapból ezen összeg alatt van, ezért nem érné meg. [Én magyaráztam ezt neki, de nem tűnt úgy, hogy szavaim megértésre találnának.]
Következő pont a tervben az volt, hogy rövidebb ideig fürödjek, így nem használok annyi gázt. Tegnap szépen beosontam a zuhany alá, épp a tusfürdőzésnél tartottam és megnyitottam a zuhanyt, mire éreztem, hogy ami a testemet éri, az egyáltalán nem kellemes, langyos víz, hanem jéghideg, ugyanis édes atyám éppen akkor nyitotta meg a konyhában a melegvizet, mondván, neki mosogatnia kell… Megértem én, hogy rá akar szoktatni a rövidebb fürdőkre, de ez a módszer kissé drasztikus. Nem fogok hidegvízben fürdeni. [És már azt is kijelentettem, hogy rövidebb ideig sem. Szerinte az ideális fürdési idő két perc, szerintem pedig csak az igénytelen emberek és a katonák tudnak megfürdeni két perc alatt.]
Vajh mi lesz a következő lépés? El tudok képzelni mondjuk egy “nyolc órakor takarodó” felkiáltást, bár az is lehet, hogy a kajáról kell lemondani. [Az nem baj, most úgyis azt vertem a fejembe, hogy fogynom kell két kilót.]

Más. Új dizájn került rá a blogra. Eddig senkinek sem tetszik [jobban mondva mindenki csak fikázta], de én nagyívben pottyantok reá, nekem tetszik és ez van. Szokjátok meg vagy szopjatok le! Tsok.