“Megkésellek, baszod!”.

Tegnap éjjel tizenegy után pár perccel bandukoltam hazafelé, fülemben természetesen szólt a zene, már az előző és a mi utcán között jártam… Leelőztem egy férfit és egy srácot, akik [valószínűleg] arabul beszélgettek, majd az egyik kapualjból kijött egy [natürlich alulexponált] fiú, és kérdezte, hogy van-e kétszázasom. Én le sem lassítottam, de mondtam, hogy sajnálom, de nincs nálam pénz. Jöttem tovább, hátranéztem, láttam, hogy ahogy a pár is jön, ő is jön… A pár másfelé ment tovább, de a srác jött utánam… Bal kezemben tartottam az esernyőt, jobbal pedig a táskámban kotortam a kulcs után… Előhúztam a kulcscsomómat. Baszd meg, ez nem jó. [Tudni kell, hogy mikor hazamegyek, kapukóddal szoktam kinyitni a kaput, mert az én csomómon nincs kapukulcs és a kapucsengő ilyenkor csönget egyet fent, amire apám mindig felébred… Ezért tegnap kivételesen apám kulcsát is magammal vittem, hogy majd ne ébresszem fel.] Elővettem végre apám kulcsát, de addigra beért a srác.
- Mennyi az idő? Van telefonod? Mutasd meg rajta!
- Nincs telefonom és negyed tizenkettő. – Ennyi erővel akár azt is mondhatta volna, hogy adjam oda a telefonom… Közben apám kulcscsomóján kerestem a megfelelő kulcsot, de nem voltam benne biztos, hogy melyik az.
- Van nálad pénz? Van telefonod?
- Nincs nálam pénz és nincs telefonom.
- Mutasd meg! – Hogy nincs? Melyik lehet az a kulcs? Mintha lett volna rajta ilyen műanyag izé.
- Mi van a füledben?
- Fülhallgató.
- És azt mibe dugtad? – Erre fogta magát és belenyúlt a nadrágom bal zsebébe. Oda az mp4-em! Hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a csuklóját és kirántottam a zsebemből.
- Ne túrkálj! – Jééé, nincs nála a lejátszóm. Szerencsémre tegnap kivételesen a jobb zsebembe tettem.
- Megkésellek, baszod! – erre előkapott egy bicskát a zsebéből. Nem láttam közvetlenül a pengét, csak azt, ahogy megcsillan rajta a közvilágítás fénye… Annyira nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom, hogy nem néztem sem rá, sem a késre, sem sehova, csak a kulcsot kerestem… Megtaláltam! Bedugtam a zárba.
- Van nálad pénz? Megkésellek!
Elfordítottam a kulcsot, a kapu kinyílt, én gyorsan bejöttem és rácsaptam a kaput. Megmenekültem…
Budapest, I hate you!

Ajj. Meg minden.

Nagyszerű. Két hónapja nem működik az MSN-em, most pedig tönkrement a Windows Live Writerem is... Mi lesz a következő? Atombomba Budapest felett? [Ha valaki meg tudná csinálni, szeretettel várom... Jelzem: letörölni sem engedi, illetve a telepítés is azonnal megáll, ha elindítom.]

Ma élményeim (csak hogy gyarapítsam tudásotokat):

Reggel furán keltem… Hogy miért? Mert azt álmodtam, hogy elmondtam az osztályomnak, hogy meleg vagyok… És ez kicsit felkavart, mert elég változó visszhangokat kaptam… Rebeka például csak nevetett egyet és kérdezte, hogy miért nem mondtam el addig, aztán Dia ki volt akadva, hogy én a padtársa vagyok és nyugodtan elmondhattam volna, de ezentúl nem beszél velem… És az a baj, hogy úgy érzem, hogy a valóságban is így reagálna… Reagálnának…

Éppen mentem a Blaha felé, mikor szembejött velem egy cigány roma srác, aki a következőt mondta: „Mekkora meleg vágy teee!”, én meg akkor elgondolkoztam magamon… Vajon tényleg ennyire buzis lennék? Ennyire látszik? Pedig ma reggel még juszt sem úgy néztem ki, hiszen csíkos pólót vettem fel kockás rövidnadrággal, amihez volt még egy svédkockás zokni, plusz a cipőm egy része meg ilyen retrokockás… És elvileg a melegek ismerik a divatot és a szerint öltöznek. (Háhá. Én nem követem, hanem diktálom.) Jó, tény. A hajam ki volt vasalva, de az meg nem szexuális beállítottság, hanem igényesség és ízlés dolga… És mikor így a gondolataim végére értem (már a 4-6-os megállójában), rájöttem, hogy nem is ezt mondta a srác, hanem azt, hogy „Mekkora meleg van, eee!”, mert nem hiszem, hogy a meleg szót használta volna (lehet, nem is ismeri (?)), hanem a buzit…

Hazafelé pedig, amikor felpattantam (másztam?) a 62-esre, lenéztem, megláttam egy lányt, szakadt harisnyában, és az anyját, aki éppen szidta a BKV-t, hogy miért nem arra megy a villamos, amerre neki kéne… Aztán a másik ajtónál felfedeztem egy srácot, akinek hatalmas fejhallgató volt a fején, a haja pedig össze-vissza állt. Ekkor kicsit felvidultam, hogy mégsem mindenki ugyanolyan. (Bár feltételezem, hogyha a szülei nem pénzelnék, nem lenne ilyen a frizurája.) Utána pedig egy párt láttam meg a legközelebbi üléseken, és arra jöttem rá, hogy valószínű a fiú csupán a szexért tartja szegény lányt… Mikor elkezdtek smárolni csókolózni, inkább elfordultam. Furcsa egy város ez…

„Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém
Majd felveszem a szép kék kabátom
És úgy futok majd eléd
Újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc”
(Bijou – Tánc)

Amúgy meg „I Bruise Easily” (Natasha Bedingfield) és én is ilyen vagyok… Csak gondoltam, jó, ha tudjátok.

Szerk. update: Jó. Azóta már az Outlook Express sem működik... Mostmár jöhet az atombomba.