Én nem szoktam ilyet kérni, de most kivételt kell tennem, mert szakdolgozatot nem sokat ír egy ember az életében.
Ezért szeretném megkérni az erre tévedő kedves olvasókat, hogy töltsék ki az alábbi, két perc alatt elvégezhető kérdőívet:
Nonprofit szektor Magyarországon
A válaszokat előre is köszönöm!
az úgy volt, hogy ma történt meg a felvételi ponthatárok kihirdetése. Úgy döntöttünk a volt osztályomból páran, hogy ezt együtt tekintjük meg a Corvin Sétányon kihelyezett kivetítőkön.
Kimentünk, körbenéztünk, maga a rendezvény nem jött be, de leültünk a kőre és vártunk… Másfél órán keresztül hallgattuk a Back to Black[-szerű] szörnyedvényt, illetve a másik fülünket hastánczene töltötte meg. Sebaj, mi csak türelmesen üldögéltünk és meredtünk a kivetítőre, mígnem nyolc órakor egy idősebb hölgyet láttunk megjelenni a színpadon, aki mondott pár szót a továbbtanulásról, majd átadta a csillogást a pontoknak… [Azt tudni kell, hogy én Budapest “menőbb”, tehát elismertebb és színvonalasabb főiskoláin/egyetemein jelöltem meg a gazdálkodási menedzsment és a pénzügy és számvitel szakokat.]
A pontlista elég gyorsan haladt, miközben mi alig láttunk valamit a tömegtől, illetve a rosszul beállított kamera miatt… [Így például az ÁVF-re jelentkezőknél a pontokat egyáltalán nem is lehetett látni.] Mire a Corvinushoz értünk, már egész látható volt a kiírvány, és láttam, hogy gazdálkodái menedzsment 431 pont.
- Bent vagyok a Corvinuson! – kiáltottam, bár eléggé halkan, a lányok gratuláltak, és vártuk a többiek pontjait. Ezután derült az ki, hogy amit én láttam az a költségtérítéses, amit én nem jelöltem meg, hiszen miből fizetnénk azt? Úgyhogy vártam az sms-t, amiben értesítenek, hogy hova is vettek fel igazából. Ez viszonylag hamar, 20:16-kor már meg is jött… Ön besorolást nyert a: BME-GTK gazdálkodási és menedzsment ANA-ra. Tehát szeptembertől a BME padjait koptatom, és mivel már korábban is tudtam, hogy Corvinus egyáltalán nem volt esélyes, ezért jobban is örülök neki, hogy ide jutottam be… :]
Tegnap mazsolával lófráltunk a városban és vettünk pár új ruhadarabot, hiszen a ruhatárra mindig ráfér a bővítés.
Ma próbáltam tanulni, utána folytattam a Buffyt, már a harmadik évadot nézem.
Holnap érettségi szóbelijének megnyitója. Megtudom az emelt eredményét. Délután próbálok tanulni, bár töri nem nagyon megy… Ahogy be, úgy ki, bár én nagyon összpontosítok.
Kedden reggel vérplazmálkodok, aztán kifekszem valahova tanulni, ismét.
Szerdán én kerülök sorra, mint a szóbelizők utolsói közül is utolsó. Utána megvárjuk a bizonyítványt, száguldok haza, majd este megünnepeljük az egészet a Csücsökben.
És jóidő van. Végre.
Fúj, hát milyen cím ez? Kérdezhetnénk, de nem tesszük, hiszen tudjuk, hogy az életemben fontos ez az év, nagyon is fontos, hiszen idén kerülök be a felsőoktatásba.
Ma közgázórán a tanárnő helyett inkább egymásra koncentráltunk, hiszen még a szünetben nagyon fontos téma – a továbbtanulás [gyengébbek kedvéért] – került szóba… Kitti nem tudta pontosan, hogy hova szeretne menni, felsorolt pár lehetőséget. [De az milyen már, hogy amit szeretne, azt csak Miskolcon és Szegeden tanulhatja?] Ági az OKJ-s képzés mellett döntött, mi pedig Diával a Corvinus-féle irány mellett…
Igen, eldöntöttem. Mindenféleképpen a Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karán a Pénzügy és Számviteli szakot fogom megjelölni, másodikként pedig ugyanitt a Gazdálkodás és Menedzsmentet (persze magyar nyelven). Harmadikként következik majd a Budapest Gazdasági Főiskolán a Pénzügy és Számvitel, majd negyedikként a Zsigmond Királyon jelölöm meg ugyanezt a szakot.
Nagyon megjelölném a pszichológiát, mert érdekel az emberi agy, a tudatalatti, a viselkedés, a gondolkodás, az érzelmek, sorolhatnám… De elkéstem, mert ehhez biológiából kellett volna érettségiznem… [Amit viszont nem értek, hogy ahogy megnéztem ott a tantervet, biológia nem is kellene annyira az ottani anyaghoz…] Sebaj, pszichológia kiesett.
Pénteken pedig nyílt nap lesz a Corvinuson, úgyhogy végre élőben láthatom, hogy hogyan is folyik ott a tanítás és az egyetemi élet… [Ha persze eltekintek attól, hogy SG-re is jártam.]
Úgyhogy izgalommal várom az idei évet tanulás szempontjából, hiszen ez határozza majd meg azt, hogy miből fogok élni később…
By the way…
”Boldogok a lelki szegények!” – mondá vala Tihamér, persze ő Szabó Eszter tanárnőre gondolt mindeközben.
Én persze elgondolkoztam, hogy mennyire igaza van… Mennyire igaza van, hiszen aki “lelki szegény”, also naiv, buta vagy nincsenek érzelmei, mennyire boldog lehet… Hiszen nem veszi észre, ha bántják, ill. az sem zavarja, ha éppen [más szerint] rossz dolog történik vele…
”Boldogok a lelki szegények!” – és mennyire igaz… Sajnos…
