Vigyázat! Az úton pöttyöslabdák haladnak át.

Tegnap délután végre találkoztam Lillával*. Szegény éppen beteg, ezért nem a Westendben, hanem náluk találkoztunk. Kint a világvégén. Valahol Kőbányán. Nos. Ittunk teááát megmeg adott nekem dióstésztát, amit én grízestésztaként, azaz lekvárral ettem. És megettük az összes pogácsát, amit anyukája sütött. (nemgáznemgáz, Lilla szerint jó, hogy végre elfogyott). Aztán meg megnéztünk szótárban pár szót, így rájöttünk, hogy a queen és a fruit szavaknak elég sok jelentése van, pl.: buzi (elnézést a vulgaritásért). Utána posta, és haza... Szeretem Lillát. :]
Más. El akarom olvasni Cunningham: Az órák című könyvét. Mert láttam filmben (ahol ismét beleszerettem Nicole Kidmanbe és Meryl Streepbe) és annyira megragadott, hogy érdekelne az eredeti könyv.
Délután (este?) megyek végre szívemhez, de itthon is lenne még annyi tennivalóm. Pl.: takarítani a konyhát, rendet rakni az asztalomon (de én átlátok a káoszon, csak apám szerint van rendetlenség.)
Mai zene pedig legyen Pink: Sober című száma. Mert imádom. :]


*Lilla: általános iskola első osztálya óta ismerem, és körülbelül hatodik osztály óta vagyunk jó barátok. Nagyon szeretem, sok időt töltöttünk együtt korábban, de amikor új iskolába kerültünk, már sajnos ritkábban találkoz(t)unk. De megbeszéltük, hogy most már gyakrabban fogunk összefutni. A képen ő látható.