Tudjátok, az előre eltervezett szakítás nem jó. Nagyon nem. Azért, mert mindig csak rá gondolsz, nem tudsz mással foglalkozni. Napokig emészt, míg el nem jön a nap, amikor ki kell mondanod, hogy vége, és meg kell indokolnod döntésedet... Lehet, hogy könnyebb, ha te mondod ki. Lehet, hogy van jó indokod. (Különben miért is szakítanál?) Aztán persze te fogod megint szarul érezni magad... A másik sír, de majd belátja, hogy azért ő tehet róla. Most végre nem te. Nem érzed magad egy szardarabnak, aki mindent elront...
Na, kész, vége. Nem írok ma már. Majd pénteken. Pénteken ki kell mondani.
Na, kész, vége. Nem írok ma már. Majd pénteken. Pénteken ki kell mondani.
1 megjegyzés:
Áh, na de.. Most ööö..? Na mindegy.. Egyébként hazaérkeztem minden rendben és örülök, hogy tudsz írni hozzám:)
Majd mesélek ám ne aggódj, csak lelki erőm nincsen és a jövő hét maga lesz a terror, de majd túléljük!:)
Puszi és vigyázz magadra!
Megjegyzés küldése