Biology by Girls Aloud

Kérdezted, tényleg fáj-e. Igen, fáj. De okosnak kell lennem. Mert fontos vagy nekem és sokkal többet érsz annál, minthogy egy szerelmi félreértés miatt valamikor szakítsunk. Ezért nagyon okosnak kell lennem. Meg kell tanulnom sok mindent, érzéseket, szituációkat kezelni. Megtanulni azt, hogy ne az legyen az első gondolatom reggel, hogy "Mi lehet veled?". Persze ezt rövid idő alatt meg fogom tanulni, mert igyekszem...
Tudjátok, volt az a verseny. A közgázos. Nos, nagyon ügyesokos voltam, második lettem. (Ami egy fővárosi versenyen elég jó eredmény.) És kapok érte pénzt is (amit természetesen majd Lacival eliszunk). A szóbeli részem meg 40/40 pontos lett, az első helyezetté 38, úgyhogy húdenagyonbeképzeltleszekmost és azt mondom, hogy okos vagyok. (A baj amúgy az, hogy egyébként tudom, hogy nem vagyok az. XD)
Open up your plans and damn your free... (Bocs', Jason Mrazra váltott a gépem. De ez annyira jó. *.*)
Találtunk végre lakást, Újpestre fogunk költözni, hasonló (de jobb állapotú) házba, mint a mostani. Elég jó szerintem. És lesz SAJÁT szobám.
Tegnap hívott Flóra, és ez annyit jelent nekem. Nagyon örülök, hogy tartjuk a kapcsolatot... :]
Holnap pedig kiülünk Annamarival valahova vízipipázni. Annyira várom már. És annyira szeretem Annamarit. Erről a számról mindig, MINDIG ő jut eszembe:

"Tenyered siklik a tenyerembe,
Lemezek alattunk pörögve játsszák, hogy nyár van, újra nyár.
Levelek, miket körénk fúj a szél,
Bogarak, melyek röpülve az arcodon kenődtek szét.

Ma éjjel mezítláb indulok innen el,
Kavics karcolja talpam,
Combomon borostyán kúszik fel.
Ezek a nyári éjszakák rejtik el
Az ő arcát, ki könnyeim issza fel.

Az ő arcát, ki könnyeim könnyen issza fel."