Conspiracy by Paramore

Végre. Felkeltem, mélyet szippantottam a levegőbe, és éreztem a szabadság illatát. :] Vagyis leginkább a tegnapi kakaóm illatát, ami ott árválkodott az ágyam mellett. De mindegy is, a lényeg, hogy szünet van. :]
És szünetben mit csinálnak az emberek?
Kirándulnak, sétálgatnak, fényképeznek, buliznak, stb.
Én mit fogok ma csinálni?
Takarítok. Az egész lakást ki kell takarítanom. De nem is baj. Legalább minden csillogni meg villogni fog. És miután kitakarítottam, úgy dél körül találkozok Lacival. (Vagy nem. Nála sosem lehet tudni.) Meg olvasok ma sokat. :] Mert annyira jó könyvet kaptam tőle.
És holnap?
Holnap találkozok Flórával. Szerintem annyira jó, hogy már több, mint fél éve szakítottunk, és még mindig tartjuk a kapcsolatot, és egyáltalán nem utáljuk egymást... Nagyon várom. Már azért hiányzott is. Igen. Kell, hogy legalább félévente lássuk egymást. Meg jó vele beszélgetni. Mert most már mindent tud ő is. És ááá. Le sem tudom írni. :]
Utána meg találkozok Anitával. (Őt már bölcsi óta ismerem. Jipíííí.)
Most pedig valami teljesen más.
Annamari. Hiányzik. Tudom, undorítóan viselkedtem vele az eltelt két hétben. Vagy háromban. Mert mindig csak odamegyek hozzá, elhadarom az éppen aktuális problémáimat, nem is érti a felét, aztán meg otthagyom. Vagyis kérdezgetem én, hogy mi van vele/velük, de most sem akart semmit mondani a héten. És szerintem azért, mert már elege van belőlem. És megértem, hogy tanulnia kell. Mert azért a biosz az biosz, tényleg nehezebb azt megtanulni a németet. (Szerintem amúgy kifejezetten német érettségire nem is lehet készülni.) Nah. A lényeg, hogy hiányzik. És többet akarok vele foglalkozni, csak nem lehet. Mert itt ez a kib... nagyongonosz érettségi. És igen, neki inkább azzal kell foglalkozni, mert ez egyszer van egy életben. (Jobb esetben.)

Legyen ennyi elég mára. Pá.