2009. május 9., szombat

Take Me On The Floor by The Veronicas

Tehát... Sok mindent szeretnék megint írni, szépen megfogalmazni, hogy sok legyen meg különleges is. De megint nem fog menni. Gyorsan leírom a mondandóm lényegét, aztán kiszínezem és ennyi. Ahogy magam ismerem. (Bár remélem, hogy most sikerül végre "alkotni".)
Tegnap tehát elmentem érettségizni. Öltöny, kis izgulás, minden, ami kell. Mikor megérkeztem, Rita meg Kata már bent voltak. (Mint kiderült, már negyed hétkor bent voltak, mert autóval jöttek a MÁV-sztrájk miatt és nagyon hamar beértek.) Na mindegy. Leültünk, megírtuk a német érettségit. Olvasott szöveg értésében tuti 6 pontot buktam, nyelvtan szerintem hibátlan lesz (mert most végre nem tippeltem, elvileg mindegyik válaszomban biztos vagyok), hallott szöveg értésénél volt egy olyan rész, ahol a tíz válaszból kilencet adtam meg, annak a felét is tippeltem, a levél meg csak egy vicc volt, úgyhogy az is elég jó lett.
Utána még gyorsan benéztem ofő órára, ahol kiderült, hogy az osztálykirándulás kb. 7000 Ft-ba fog kerülni, bár nem nagyon értem, hogy egy két napos kiránduláson, mi fáj annyiba.
Elsiettem apuhoz, akivel rögtön hazajöttünk, lepakoltunk, és mentünk is Budára, az ügyvédi irodába... Korán értünk oda, de kedves volt az ügyvédbácsi (aki úgy megszorította a kezemet, hogy még egy óra múlva is fájt), beengedett minket. Megérkezett az "Eladó fél", megírtuk a papírokat... :] Aztán kiderült, hogy az enyém a lakás, de apám (a kis gonosz) haszonélvezeti jogot kért magának, így nem rakhatom ki a lakásból, ha szeretném sem...
Hazaértünk, gyorsan magamhoz vettem a táskámat és rohantam is a villamosmegállóba. Találkozó Lacival, fel hozzájuk. Kaja, gép, tévé. Estefelé vettünk Martinit, iszogattunk, egész jó volt... Utána meg elmentünk bulizni, ahol találkoztunk Laci egyik haverjával, akiről kiderült, hogy én is ismerem, csak még nem volt alkalmunk találkozni.
És most értem haza nemrég... (16:11 van, egy órája vagyok itthon kb.) Legyen most ennyi a tegnapról.
Rájöttem, hogy teljesen fölösleges mindig megsértődnöm, mert tudom, hogy nem komolyan mondod, amit ilyenkor mondasz. És féltékenynek lennem? Az teljesen értelmetlen és fölösleges. Mert tudom, hogy te úgysem......

Veled aludnék. Ma is. Mindig. Mindig. Mindig.

Nem tudom, hogy jön ide, de nagyon szeretem ezt a számot:
"Something always brings me back to you.
It never takes too long.
No matter, what I say or do I'll still feel you here 'til the moment I'm gone.

You hold me without touch.
You keep me without chains.
I never wanted anything so much than to drown in your love and not feel your reign.

Set me free, leave me be! I don't want to fall another moment into your gravity.
Here I am and I stand so tall, just the way I'm supposed to be.
But you're on to me and all over me.

You loved me 'cause I'm fragile.
When I thought that I was strong.
But you touch me for a little while and all my fragile strength is gone.

Set me free, leave me be! I don't want to fall another moment into your gravity.
Here I am and I stand so tall, just the way I'm supposed to be.
But you're on to me and all over me.

I live here on my knees as I try to make you see that you're everything I think I need here on
The ground.
But you're neither friend nor foe though I can't seem to let you go.
The one thing that I still know is that you're keeping me down."

1 megjegyzés:

Lili írta...

Na akkor ment a német, örülök neki:) Meg a költözésnek is.:] Puszi