2009. július 10., péntek

Beszélgetés apuval. (Part One.)

- Figyelj, szeretnék veled azért még beszélni erről.
- Oké. Mire vagy kíváncsi?
- Igazából semmire. Csak annyit szeretnék mondani, hogy megingott a bizalmam benned, hiszen végig hazudtál... Mindig mondtam neked, hogy az igazat mondd, nem lesz belőle semmi baj.
- De apu... Ez azért egy kicsit nehéz dolog. Nem tudtam, hogyan reagálsz.
- Ezután mondj mindig igazat!
- Rendben.
- De akkor tisztázzunk valamit... Akkor most ki kicsoda? Mármint ki volt lány és ki volt fiú?
- Hát, az utóbbi kettő fiú volt...
- Ők lány ruhát is hordanak?
- *kackac* Nem. Én sem hordok, nem?
- Jó, igazad van. Azt hiszem, ennyi.
- Jó, de ha akármilyen kérdésed van, nyugodtan tedd fel!
- De ez tényleg biztos?
- Biztos. Erről nem én döntök.
- Akkor ki? Erről te döntesz.
- Apu, én sem kérem tőled, hogy szeress egy fiút.
- Igen, arra nehéz is lenne rávenni...

Na, úgy látszik, kezdi felfogni, hogy mit mondtam neki. :]

4 megjegyzés:

Judit írta...

egész gyors volt O.o :)

Lili írta...

Hát mit mondhatnék?:] Mindenesetre már elmondtam, hogy örülök neki, hogy apukád is megérti^^
Puszi<3

Lili írta...

Jé most olvastam a régebbi bejegyzéseid, mert eddig nem vettem őket észre. (egyre furább a blogspot!) Na..:D Köszönöm, hogy megemlítettél, tudod, hogy szeretlek és jól is esett<3
Légy jó, olyan jó lenne már találkozni, odaadom neked a könyvet, amit ígértem:)
Puszi!

Zsoltee írta...

nagyon jó, hogy apukád szeret és elfogadja, és kéri, hogy bízz benne, és bármit elmondhatsz neki!!