Összegzés.

Most, hogy elmondtam apunak, hogy mi a helyzet, úgy gondoltam, hogy kéne tartanom egy összegzést magamról, az életemről, a céljaimról, az eredményeimről. Mert ez most kicsit olyan, mint egy fordulópont. Fogjunk is bele talán!

Család:
Nincs. Nem is lesz. Abban az esetben, ha nem változnak a törvények.
Apu: Most, hogy tudja, hogy meleg vagyok, ugyanúgy viszonyul hozzám. Legalábbis eddig. Elég kiegyensúlyozottnak tartom a kapcsolatunkat, bár keveset beszélünk. Hogy miért? Mert nem vagyok itthon sosem. Hogy miért nem? Mert nem szeretek itthon lenni. Apu iszik és ezt nem szeretem. Sőt. Ki nem állhatom.
Mama: Mama nem a mamám. Mama a folyosó végén lakik(/lakott még az előző házunkban). És születésem óta ismerem, ő vigyázott rám kiskoromban, és most úgy érzem, itt az idő, hogy én gondoskodjak róla. Mert tényleg olyan, mintha az igazi mamám lenne.
Anyám: Megszült. Félévesen elhagyott.
Klári: Apu mostohaanyja, akit nagyon nem szeretek. Általánosban minden második hétvégét nála töltöttem, majd nyolcadikban besokalltam, azóta nem látogatom.

Barátok:
Elég sok helyről vannak barátaim, bár ez a barát szó is olyan... Olyan... Furcsa... Mert hívhatnám többségüket havernak is, de nem teszem, mert a haverság az egy felületes barátság.
A legjobb:
Annamari: Imádom. Imádom. Imádom. Nem mondok róla többet, már így is épp eleget véstem róla a blogomba.
Régiek:
Lilla, Kincső: Általános óta ismerem őket, felsőben kezdtünk igazán jóban lenni. Emlékszem, már akkor megfogadtam, hogy velük mindenáron akarok találkozni, és úgy látszik, eddig tartom is magam ehhez a fogadalomhoz. Lillát én készítettem fel az érettségijére matekból, aminek meg is lett az eredménye. Kincső sajnos időközben eltűnt, de mostanában levelezünk és nemsokára találkozunk.
Anita: Bölcsibe jártunk együtt, azóta ismerjük egymást. Együtt táboroztunk, mentünk általánosba, nőttünk fel.
Hajni: Hajni olyan, mintha a húgom lenne. A kapcsolatunk korrepetálás ürügyén kezdődött, amikből lassan beszélgetések és nevetések lettek. Azóta van már közös virtuális családunk is. Csak nagyon ritkán találkozunk.
Osztályból:
Kata: Kata az a fajta lány, aki maga a Nő. Mármint szerintem. Még nem nagyon láttam nála nőiesebb tizenévest, nagyon tisztelem és szeretem. Egészen hasonlít Nicole Kidmanre, és mikor a Moulin Rouge-t néztem, teljesen olyan volt a végén, mintha Satine helyett Kata haldoklana. *hidegrázás*
Sophie: Sophie-t csak imádni lehet. Sajnos elég szomorúak a körülményei, de lényegében ő tartja össze az osztályt. És imádom nála tölteni a hétvégéket.
Tomi, Roland: Jééé, vannak fiú barátaim is. Ők voltak az első fiúk, akiknek elmondtam, hogy mi a szituáció. És nemhogy elfogadták, hanem még kérdezgettek is, hogy mi hogyan zajlik. Nagyon jófejek, de a lényeg, hogy lehet velük komolyabb dolgokról is beszélgetni, nem csak arról, hogy annak a lánynak éppen miért ér a tüdejéig a tangája.
Netről:
Már találkoztunk:
Lexí: A másik felem. Mikor Egerbe utaztunk, kiderült, hogy csoda, hogy mi nem ismerjük egymást. Hiszen annyi közös pont van az életünkben (pl. Hajni), és annyi közös foglalkozás...
Sztó, Patriik: Két lökött egri deják. Akiket nagyon szeretek és nagyon tisztelek is, hiszen remek művészeknek tartom őket...
Lili: Az első egyetemista barátom, akinél egy nagyszerű házibuliban vehettem részt. Sokat beszélgetünk, csak nem jut sosem időnk találkozásra. Sajnos.
Még nem találkoztunk:
Anett: A vidéki parasztleány, akivel mindenféleképpen kell találkoznunk, legalább azért, hogy fenékbe rúghasson azért, mert mindig neki kell rámírnia.
Dániel, Rebi: Két kaposvári kollégiumista, akik teljesen zakkantak és majd csöveznünk kell Pesten.
Judit: Hűséges olvasóm, akinek minden egyes kommentje jól esik.
Kriszti: Ő a hablegény.
Volt párok:
Szerencsére eddig mindenkitől úgy váltam el, hogy (nagyon) jóban maradtunk.
Flóra: Négy hónapnyi érzelmekkel és kalandokkal teli járás után a távolság miatt elváltunk, de azóta is beszélünk, sőt találkozunk is, ha alkalom adódik rá.
Timi: Nagyon sokat terveztünk együtt, de nem akartam mégegy távkapcsolatot, nagyon fájt volna...
Norbi: Mióta szakítottunk, beszélgetünk néha, megosztjuk egymással gondunkat-bajunkat.
Mááás barátok:
Laci: Együtt dolgoztunk, bár akkor még nem beszéltünk egymással. Majd mikor visszatért Írországból egyre többet találkoztunk, majd három hónapon keresztül szinte minden nap... Azóta nem tudom, mi van.
Krisz: Érdekes egy dolog... Nem fejtegetném.

Párkapcsolat:
Most még az elején vagyunk, ezért inkább nem írok róla. Nem azért, mert nem szeretem, mert nem így van. Hanem azért, mert vagy nagyon túlzó dolgokat, vagy nagyon alulbecslő dolgokat írnék, ahogy magamat ismerem.
A lényeg, hogy szeretem őt, és hogy úgy érzem, ő is engem.

Lakás:
Eddig a hatodik kerületben laktam, több, mint tizennyolc éven keresztül. Egyszobás lakás volt, de elég jó környéken. Mivel önkormányzati lakás volt és a kerület eladta a házat, muszáj volt költöznünk. A jelenleg lakásunk a nyolcadik kerületben az én nevemen van és végre van saját szobám.

Munka:
Jelenleg nincs munkám, de azt majd csak suli után szeretnék. Eddig ha összeadom az eddig munkahelyeimet, van egy év munkatapasztalatom, ami szerintem nem is olyan rossz.

Iskola:
Az eddigi tizenkét évet végig kitűnővel zártam. Szerencsére egy nagyon jó osztályba járhatok, ahol viszonylag gyorsan haladunk. Tavaly letettem a német középfokú nyelvvizsgát és most készülök az angolra. Idén leérettségiztem németből 92%-ra. Jövőre lesz a többi. Még nem igazán tudom, hogy hol szeretnék továbbtanulni. Három lehetőség járkál a fejemben:
- Német-matek tanár
- Könyvelő
- Tolmács

Művészet (?):
Nem tartom művésznek magam. Még akkor sem, ha valakinek épp nagyon tetszik az egyik képem vagy versem.
Irodalom: Néha írok egy-egy verset, ha éppen homlokon csókol a múzsa. Van, akinek tetszik, amit írok, van akinek nem. De a versírást nem tartom művészetnek, bárki rímekbe tudja önteni a gondolatait/érzéseit. ... Ezenkívül írok egy regényt, de ez még nagyon kezdetleges dolog.
Fényképészet: Mindig hirtelen jön. "Ezt le akarom fényképezni." Vagy "majd így állok a kamera elé." Aztán meg vagy azonnal kész, vagy még nekiesek egy képszerkesztővel.
Éneklés: Jó lenne énekelni, de hol? (Olyan rég volt már, hogy kórustag voltam. Hiányzik.)

Egyéniség:
Mert mindenki az.
Így én is. Szerintem.
Néha furcsán néznek rám az emberek az utcán. Hogy miért van a nyakamban egy John Lennon szemüveg (kerek, zöld) a nyakamban, hogy miért van a csuklómon egy gumi, amibe egy kitűző van akaszta, vagy hogy miért van pöttyös cipőfűző a pöttyös cipőmben. De engem nem érdekel. Én szeretem ezeket hordani és kész. És nem zavar, ha rosszakat gondolnak rólam, legalább van véleményük rólam. Ez most lehet, hogy hiún hangzik, de szeretem, ha az emberek gondolatait be tudom indítani.
Nagyon makacs és lusta vagyok, ezekről szeretnék a későbbiekben leszokni. Tudom, vannak még rossz tulajdonságaim, de ezek szerintem a legrosszabbak. Azért választottam őket.

Célok:
Egyetem.
Portugálul megtanulni. (Később francia, orosz, spanyol.)
Munkát találni majd.
Apuval több időt tölteni.
Érettebbnek lenni. (=Felnőni.)
Valami értelmes és hasznos hobbit találni.

Jó, nem igazán sikerült a számadás az életemről, de megpróbáltam. Most talán könnyebb.