Véradás.

Tegnap végül elmentünk vért adni, ami szerintem egy nagyszerű dolog... Mert ugyebár van a szlogen, hogy "Mentsd meg négy ember életét!" És olyan jó belegondolni, hogy lehet, hogy pár napon belül pont az én véremmel mentenek meg valakit.
Miután kitöltöttük a tesztet, hogy kutya bajunk és a kedves doktornő megvizsgált (vérnyomás, hemoglobin szint), bemehettünk a terembe... Ahol egy kedves ápolónő beledöfte a karunkba a tűt, majd a vérünk gyorsan lecsordogált a tasakba... Utána még kellett pihenni egy picit felállás előtt, de nekem végül többet kellett, mint másoknak... Mert hányingerem támadt... Ekkor hívták a doktornőt, aki vérnyomásmérés után valami koktélt rendelt el nekem (persze gyógyszerkoktél), aminek a megivása után máris jobban éreztem magam. Még fél óra ücsörgés után végre elindulhattunk hazafelé.
Sajnos a kaktusz már nem volt meg a régi lakásban. Biztos elvitte valaki.
Ma pedig kimosom a macimat, ami születésem óta megvan, és voltam olyan gonosz vele szemben, hogy még sosem mostam ki. :]

Ha elmúltál már 18, több vagy, mint 55 kg, és nem vagy beteg, menj el te is vért adni!

U.i.: De most mondták nekem az egyik legszebb mondatot is, amit valaha is hallottam... "- Es ist Kannibalismus. - Nein, es ist Liebe."