2009. szeptember 20., vasárnap

Az osztálykirándulásról.

Akkor hadd szóljon!

A kirándulás egész érdekes volt, sok új, tartalmas élménnyel gazdagodtam, ismét sok mindent tanultam másoktól. Barátságot, kötődést, „lazulást”, de sokkal jobban felismerem a kétszínűséget és az álnokságot is…

Csütörtökön elutaztunk Csolnokra, ahova Dorogon kell átszállni, így volt bő fél óránk álldogálni a kellemes esőben, amit mindenki úgy imád. Közben a lányok bementek egy cukrászdába és vettek ofőnknek egy tortát, mert pont aznap volt a 36. születésnapja. Fél órával később már Csolnokon voltunk, egy nagyszerű panzióban, ahol négy-ötfős szobákban kaptunk szállás, ami elég jónak mondható (az eddig szállásainkhoz képest… (Szegeden 15fős szobák. Hajjaj!) Lepakolás után kellemes sétálás a még mindig szakadó esőben Esztergomban (persze, hogy a Bazilikához, amiről Butus Padtársnőm elhitte, hogy az a Szent István Bazilika, a hátsó, lépcsős úton kellett felmennünk), majd várakozás a buszra, mert egy baleset miatt ilyenkor megáll ott az élet, késő délután megérkezés, vacsora elfogyasztása (tejszínes-gombás csirkemell rizzsel, nemrossz, nemrossz), aztán az esteee!

Az alagsort lefoglaltuk, majd itt át is adtuk a tortát az ünnepeltnek, utána pedig fölmentünk a szobáinkba és iszogattunk… Én úgy voltam vele, hogy elleszek a két kis sörömmel, de végül mégis máshogy alakultak az események… Annamariék megkínáltak Cherryvel, majd a másik fiúszobába betoppanva (na jó, az erkélyen másztam át) megkínáltak erdélyi szilvapálinkával, majd egy kedves nagyonvidéki osztálytársam házipálinkájából, ami már nem volt annyira kellemes, mint romániai rokona. Ezután következett egy kis „vakító bor”, márahogy Laci elnevezte… Később átsétálás másik lányszobába, ahol kis korty Hubi és Martini után Berni megkínált a kerítésszaggató pálinkájából és ott már mondhattam, hogy igen, én már jól érzem magam… A szobánkban nagyban füveztek, mikor én beléptem épp Érdekes Tanárúr szívott a bongból, én ezen nagyon meglepődtem és inkább elmentem a mosdóba, majd lementem táncolni. Laci közelebb hajolt hozzám és megkérdezte, hogy én tényleg meleg vagyok-e, majd mikor elmondtam, hogy ez így van, mondta, hogy „Ez oké.”, aztán végigtomboltuk az estét. (De hogy ki rakta be azt a milliónyi Tankcsapda számot, azt még mindig nem tudjuk.)

Mikor már alig bírtam állni a lábamon szépen felmásztam a szobába és eldőltem az ikeás pótágyon és azonnal elaludtam…

Másnap reggel friss ébredés (kis fejfájás, de minden oké), tusolás, a PaPe rendberakása, utána utazás Esztergomba és élményfürdő! Csúszdázás, úszás, sormasszázs, infraszauna és minden, mi jó. Délután visszamenetel.

Ekkor Szerencsétlen Osztálytárssal úgy döntünk, kipróbáljuk azt a hatalmas trambulint, ami a hátsó udvaron áll… Szaltó itt, szaltó ott, majd Szerencsétlen Osztálytárs rosszul esik és beveri az arcát a hálót tartó rugóba… Feláll… Vér mindenhol. PaPe menekül… Ofő jön… Tanakodás… Szerencsétlen Osztálytárs édesapja azt mondja a telefonban, hogy nem jön a fiáért. (A fiának felszakadt az ajkától az orráig a hús, az orra pedig több helyen eltörött.) Ezért a Kedves Osztálytárs barátja jön le érte és viszi őt kórházba… Felmegyek, összepakolom a cuccait, majd a Magát A Szerencsétlen Osztálytárs Barátjának Valló Lány is felveszi Szerencsétlen Osztálytárs hátizsákját és elindul velem kifelé… De a szoba ajtajában hirtelen rámadja a hátizsákot, majd „Elbírod? Puszilom Szerencsétlen Osztálytársat!” megszólalással bezárja mögöttem az ajtót. Hm… És ő mondja magát barátnak? El sem búcsúzik tőle? És mikor lemegyek, Magát A Szerencsétlen Osztálytárs Barátjának Valló Lányról más is észreveszi bunkóságát, mikor a A Szerencsétlen Osztálytárs Barátjának Valló Lány így szól Szerencsétlen Osztálytárshoz, akinek az arca egy merő vér: „Kérsz egy sört?”. És nem poénból. Hanem komolyan… Eddig úgy éreztem, egy őszinte osztályban tanulok, de sajnos csalódnom kellett…

Aznap este nem ittam semmit. Nem éreztem magam teljesen jól. A fentiek miatt sem… Felmentem, fogatmostam, beraktam Fog Szabit és aludtam… Még szerencse, hogy másnap reggel korán indultunk haza. Hiányzott már Krisz.

De a karma megint dolgozott… A Szerencsétlen Osztálytárs Barátjának Valló Lány otthagyta a pókerkészletét (ami egy elég drága dolog) a szálláson. Éljen a karma!

Nincsenek megjegyzések: