Afterparty.

Csütörtökön lezajlott a szalagavató, végre nagyon boldog vagyok, hogy ezen is túl vagyunk és megkaptam a kis, kék szalagomat. De sajnos kép és videó hiányában még nem tudok róla írni, ezért most inkább csak az afterről teszem.
Miután mindenki átöltözött a sportcsarnokban, elmentünk egy étterembe, ahol jól bekajáltunk. [Előgondoskodás. Tudtuk, hogy inni fogunk.]
Ezután elvillamosoztunk a Mammuthoz, ahol kibontottuk itókánkat. [Csupán négy üveg pezsgőt kellett nyolcunknak meginni, ehhez még jött egy üveg Cherry is.]
Miután ezt jól elfogyasztottunk, bementünk, majd felmentünk a Kaméleonba. A ruhatáros sorbanállás után végre mehettünk szórakozni. Gyors terepfelmérés után kikértük az ingyen tequilánkat és végre ment a buli! :]
Kedvenc osztálytársaimmal rophattam, nagyon élveztem, nem csak a bennem lévő alkohol miatt [amúgy megjegyezném, hogy hála a kapribogyós fokhagymás csirkés tésztának, nem nagyon éreztem a pia hatását], hanem maga a zene, a légkör és a tudat miatt, hogy ez az utolsó évem, és egy nagyon jó zenét tudhatok magam mögött.
Persze történtek meglepő dolgok is, például angyalkát játszottam és megmentettem két osztálytársamat a barátinál közelebbi testi érintkezéstől, mert hát mégiscsak mit mondanának egymásnak hétfőn, ha azt az estét csókolózással töltik, másrészt ott volt Gloria.
Gloria [évfolyamtársam] egyszer csak kirántott a tömegből, elcibált a bejárat felé és ott leültetett egy kanapéra… Tudni kell, hogy én korábban különösebben nem nagyon beszéltem vele, de ő ezt mondta:
- Mondd, hogy az egész igaz!
- Egész?
- Hát Krisz, meg minden!
- Honnan tudod? – én itt éppen nagyon megijedtem.
- Tudod, nincs nagyon időm olvasni, ezért blogokat olvasok…
- Igaz. – teljesen megnyugodtam. Aki képes a blogomat olvasni, rossz ember nem lehet. Ez után még vagy fél órát beszélgettünk, hogy mennyire elfogad és hogy örül nekem… De kiderült az is, hogy suliból mások is olvassák, ami egyfelől félelmetes, másfelől viszont megnyugtató, mert eddig semmi rosszat nem hallottam vissza magamról.
Beszélgettünk az ő szerelmi életéről, és én nagyon szurkolok neki, mert tudom, hogy megérdemli a srácot [mindenféleképp], de abban nem vagyok biztos, hogy a srác megérdemli-e őt.
[Amúgy már a szalagavatón észrevettem, hogy Gloriának milyen szép arca van… Tihamérnak azt mondtam, hogy olyan, mintha a bolíviai szépségkirálynő sétálgatna a színpadon.]
Sajnos elválasztottak minket, én rohantam vissza az osztálytársaimhoz, de úgy egy óra múlva ismét leülhettünk beszélgetni, amit végül az afterpartin előadott osztálytánc szakított félbe. [Nem gáz, hogy úgy volt, hogy ott is rendesen eltáncoljuk, erre körülbelül hatan, ha csináltuk, de sebaj.]
Ez az éjszaka nagyon gyorsan elrepült, de büszke vagyok rá, hogy zárásig csak az én osztályomból maradtak emberek. Úgy tízen. Fél hat körül értem haza. És pont.
Nagyon jól éreztem magam, szép befejezése volt életem egyik legnagyobb napjának.