Vivi.

Mint péntek hajnalban megírtam, az aznap estét nálam töltötte Vivi és nagyon jól szórakoztunk.
Igaz, egy órával később jött, mint megbeszéltük, de volt alibije, Educatiós kiállításon volt. No mindegy, gondoltam én, igaz, hogy egy órával kevesebb, de nem a mennyiség, hanem a minőség számít.
Apámnak való gyors bemutatás után bemenekültünk a szobámba, ahol lepakolt, majd elővette a hozott alapanyagokat, majd befoglaltuk a konyhát és nekiláttunk a süleménynek.
Mindenfajta bonyodalom nélkül fél óra nevetgélés és kavargatás után ott pihent a süti a sütőben és mosolygott ránk, mi meg vissza rá.

Persze jól össze is kentük egymást, mert az milyen mókás már.

De végül a kész süteménnyel is muszáj volt pózolnunk, úgyhogy:

[Meg kell jegyezzem, a süteményről minden szerénytelenség nélkül állítható, hogy nagyon finom volt.]
Aztán iszogattunk meg zenét is hallgattunk, filmet akartunk nézni, de valami szerver nem engedte, úgyhogy jól meg is sértődtünk rá.
Később adtam Vivinek csomó zenét, ő meg örült neki.
Jaaa és amíg fürödtem, ő Krisszel csevegett msn-en.
Megágyaztunk, majd fáradtan tértünk nyugovóra, miután fontos, lelkizős dolgainkat is kitárgyaltuk egymással.
Másnap reggel arra gondoltunk, hogy ha már az ilyen ritkán adódó esemény részesei vagyunk, megörökítjük és fotózunk még.

Persze tudunk normális fejet is vágni, de akkor éppen így esett jól.
Jaaa, másnap. Tehát. Másnap reggel keltünk, csináltunk képeket, ettünk Csokapikot, filmet akartunk megint nézni, de aztán megint nem tettük. Krisz megjött és hármasban elindultunk itthonról. Vivitől Nyugatinál búcsúztunk.
Lényeg: nagyon jól éreztem magam, rég szórakoztam ilyen jól ésés még sosem aludt nálam senki. [Jó, Krisz igen, de őt le kell számítani, mert ő azért mégiscsak a párom.]
Krisszel vettünk kapcsot a karkötőnkre, itthon néztünk filmet, aztán plázáztunk [vettem táskát, ő meg pulcsit szvettert], utána pedig [vagyis egy kis mekis kávézgatás és melegségről meg önértékelésről való csevej után] fáradtan hazaértünk és jót tentéztünk.
Jó hétvége volt. Eléggé. :]