- Bocsánat! – szóltam, de semmi válasz. – Bocsánat! – próbálkoztam ismét, de még csak meg sem mozdult. Mígnem a tőle jobbra álló anyja hátra nem fordult és meg nem látott engem a(z ilyen helyzetben szokásos) “Takarodj!” arcommal.
- Ezt nem hiszem el! – nyögött fel (a velem egykorú) lány, majd nagykegyesen (és vicsorogva) arrébb állt, én pedig szaladhattam tovább lefelé a mozgólépcsőn.
Nem hiszem el [én sem], hogy ilyen nehéz figyelni másokra… Pedig egyszerű: csak a jobb oldalra kéne állni a mozgólépcsőn…
4 megjegyzés:
Lehet, hogy a "Takarodj már el innen!" Hatásosabb lett volna.
ilyenkor a "lesszives" szócskát ajánlom, nem kér elnézést és nincs apelláta, meg döntéskényszer sem. Ha aznap és tempósan mozdult, akkor egy köszi utánafér :)
tod amit Erikával beszéltünk: tapsolj! :D
Szia!
Nem ide tartozik, de jók a képeid. :D Vinyettálhatnál nyugodtan, meg lenne egy két ötletem, már ha igényt tartasz rá... :P
Röviden:
Az "ilovestairs" képedért nagyon kár, hogy bezajosítottad, a "Lift" marhajó. Meg van még egy pár, de már ellapoztam. :p Nah mindegy.
Én.
Megjegyzés küldése