Szombati kisvegyes.

1984.

Képzelj el egy világot, ahol minden szürke. Az egyetlen fontos dolog A Párt és Nagy Testvér. Szeretned kell. Mindig. Nem gondolhatsz másra, csak rá és arra, amit ő akar. Állandó háborúban áll az országod. Mindenki ugyanolyan kék overált visel. Mindenki gyűlöli az ellenséges országot. A prolik nem tudnak semmiről. Amúgy neked sem szabad tudnod semmiről. Csak ami a teleképből jön. És csak is azt szabad elhinned. Nincsenek érzelmek. Gyereket is csak a Párt érdekében nemzhetsz, élvezet nélkül. A homoszexualitás bűn. A művészet bűn. A gondolkozás bűn. Ebben a világban él Wilson… Wilson elkezd gondolkozni…
Bejött. Worth reading.
Most pedig a Sorstalanságot kezdtem el.

Paul Verlaine.

Ha valakinek megvannak Paul Verlaine Arthur Rimbaud-hoz [és/vagy fordítva] írt versei, kérem, valahogy juttassa el nekem! Meghálálnám!

Kurva.

Aki a tűzzel játszik, könnyen megégeti magát.
Aki nem hallgat az “okosabb”-ra, a saját kárán tanul.
Asszem.

Jóidő.

Krisszékhez utaztam a villamoson és szemembe sütött a nap. Nagyon jól éreztem magam, és könnyed, tavaszi érzés futott át rajtam. Végre itt a tavasz. Ennek megfelelően pénteken egy szál pulóverben mentem iskolába. Persze ezzel meg is szívtam, mert én “okos” arra nem gondoltam, hogy szombaton már nem lesz ilyen meleg és ugyanebben a felsőben jöttem haza. Sebaj. [Krisz, anyuja és apám jól le is basztak szidtak. De ugye “Aki nem hallgat az okosabbra…”.]

Edzés.

Krisszel elkezdtünk edzeni. Mert nem akarunk kis puhányok lenni. Meglátjuk, mi sül ki belőle. [Még] lelkesek vagyunk.

Gyuree.

Ráakadtam a blogjára [vagyis inkább ő az enyémre] és megnyert a stílusával. És azok a kípek. *.* Csak ámulok és bámulok.

Lissie.

Mert most ez nagyon bejön. [Akár még Alterban is el tudnám képzelni.]