Most néztem csak meg, hogy mikor is írtam [itt] az első bejegyzésemet. Ez a baleset 2009. 01. 15-én esett meg… Érdekes dolog ez, mert teljesen úgy voltam vele, hogy már régebben [de ez valószínűleg azért van így, mert korábban is írtam blogot és a kettő egybefolyt].
És mióta itt firkálgatok, sok új, érdekes blogra bukkantam…
Kezdjük hát minden[ meleg]ek előtt kisbarátaimmal:
Imádom olvasni Mazsi Mazsi. blogját, mert itt igazán önmaga és mindig megtudhatok róla [még az esti vebkempartik ellenére is] új dolgokat. Aztán ott van még Mazsi Adél. blogja, amiben izgulhatok a kis divatmániás főhősnőért [és persze Vikáért is, akit [háhá] én ihlettem].
Itt van még a Dani. blog is, mert hát szeretek én [nagyon is] verseket és dalszövegeket olvasgatni, illetve mindig olyan bensőségen ír, már ha magáról ír.
És akkor vannak a mások…
Elsőként Svityó. blogját kezdtem olvasgatni, eleinte még tetszett, tetszett, mert mélyebb gondolatokat is publikált, de mostanság olyan irányban torzult el, ami kifejezetten nem szimpátikus. Nála akadtam rá Captain. blogjára, aki [mostmár képpel] kormányozza papírhajóját, és akitől megtudta, hogy egyetlen picike magyar ember is sokat tud tenni a világért. [Meg még sok minden mást is, ahogy másoktól, de most jobb’ szeretek egy-egy dolgot kiragadni.] Utána találtam meg 979.-et, aki “bár” egy átlagos, meleg fiatalember, mégis olyan dolgokról ír hosszabb bejegyzéseket, amiket más nem mer, vagy nem tartja fontosnak. [És igen ritka, ha valaki hosszú bejegyzést képes írni, úgyhogy őt ezért is kedvelem.] Most következzék m., aki [hozzám hasonlóan] egyszer lent, egyszer fent, de úgy ragadja meg az életben még az apró dolgokat is, hogy mindig elcsodálkozom, hogy “csak” blogot ír, ilyenkor inkább valami szépirodalmi mű rövid kivonatának tűnnek a bejegyzései. És [nem] mellesleg barátként gondolok rá, noha még nem is találkoztunk.
Őket olvasgattam egészen nyár végéig [és tovább], majd szeptemberben újabb blogok kerültek a fídolvasómba. Az egész frissítés kezdődött a divatmán Iguazu.-val, akinek mindig tudhatjuk legújabb kalandjait a [valamiért mindig külföldi] fiatalemberekkel. [És persze nemrég társult hozzá a Boroshta. című napló is, melyben a divatvilág legégetőbb kérdéseit láthatjuk gondosan megválaszolva.]
A blogtalálkozó után jelöltem be Cube.-ot, akinek a bejegyzéseiben mostanában Tamásról olvasgathatok, de ennek örülök is, hiszen milyen jó boldog párokról, szépen megírt cikkeket olvasni. [És mindig meglep minket valami zenével, amiknek többsége eléggé bejövős.] Utána jött még Latens. is, aki néha nem normális, de mit érne a világ, ha mindenki normális lenne. [Senki sem normális, de van az a fajta nemnormális, akire már azt a szót használjuk, hogy jófej. Na ő ilyen.] Később, nem tudom, hogy hol, de ráakadtam Cūstōs. blogjára, aki gyakran kérdez, kér segítséget, illetve filozofál különböző nyelvi kérdéseken, de én alapjában véve szeretem a metanyelvi kommunikációt, úgyhogy jóez. Itt van még Monogon. is, kedvenc külföldi bloggerem a gyárból, aki mindig megmosolyogtat különleges megfogalmazásaival. Majd valamikor télen vettem fel Natsume. netnaplóját, aki ugyan nem meleg, de a melegvilágon keresztül találtam rá. Igazán kedves hölgyemény, akinek írásait most a költözés kellemes és kevésbé kellemes oldali jellemzik. Rolly. blogját úgy találtam meg, hogy először csak kommentelt, majd később vettem észre, hogy ő is írásba fogott. Habár gyakran azt hiszi, hogy rossz, én mindig próbálom helyre rázni, hogy “Ne aggódj, lehetne rosszabb is.”. [És olyan zenéket szeret, hogy váó.] Pár hete találtam rá, vagyis talált rám Gyuree., akinek nem csak a képei, hanem a stílusa is ámulatba ejt[enek]. [Amúgy Mazsi szerint úgy ír, mint én. Hehe.] Mostanában iktattam be Kocka urát, Tamás.-t, akinek a bejegyzéseiből néha hajdani, néha pedig majdani önmagamra bukkanok, hiszen néhol olyan bohókás, mint én vagyok/voltam és néhol pedig olyan komoly, hogy csak úgy nézek, hogy “Majd én is ilyen szeretnék lenniii.”. És utoljára pedig Maxen.-hez iratkoztam fel. Egész egyszerű a miért: az első bejegyzésen, amit nála olvastam, vagy tíz percig röhögtem sírva.
Külön említeném Andreo.-t, aki mindkettő egyben, vagyis mégsem, de ezt én sem tudom megmagyarázni. Olvasom és kész. [És itt jegyezném meg, hogy nem tudok hozzá kommentelni. :\]
Persze vannak másfajta blogok is, amiket szívesen olvasok, ilyenek például a Sorozatjunkie., amin a kedvenc sorozataimmal [pl. Glee meg régebben Dollhouse] kapcsolatos híreket követhetem nyomon, illetve a Filmklub., ahol mindig megtudhatom, melyik filmeket érdemes letöltenem megszereznem. És legutóbbi kedvencem pedig a 365.-blog, ahol kis legófigurák emlékeztetnek a történelem különböző eseményeire, amiket nem mindenki tudhat, mégis érdekesek.
Olvasok, ráérek, kinyitom a szemem a világra, tájékozódom, véleményezek, elgondolkozom… Bloggerek.
2010. március 15., hétfő
Bloggerek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
Huhh Peti mára jól felduzzadt az általad olvasott blogok száma. :) Köszi, hogy engem is említettél. Bár rám nézve sztem nem túl fényes, hogy nem tudsz kommentálni ... áááá ... uncsi, amiről írok.
Nem azééért, a rendszer nem engediii. :D
Az anyáját, meg mást is. Az új profil miatt volt az egész. Mostmár engedi, szal ha majd gondolod, nyugodtan írhatsz. :D
minden egyes alkalommal amikor magamra találok utalást a bejegyzéseidben őszintén jól esik(: köszönöm.
Tényleg nem vagyok normális :)
Hogy jófej-e azt nem tudom, de köszi :)
Hömm...mit olvastál, hogy nevettél? :|
:D örülök, hogy átment az üzenet.
"valamiért mindig külföldi" :D Hát igen, lassan exportcikk leszek. :D Egyébként aranyos kis jellemzés és köszi. ;)
András: Fogok is, ne aggódj. :]
Dani: Hát mért ne írnék rólad, amikor tényleg nagyon szeretem azt, amit belőled kapok.
Latens: A jófejség relatív. Nálam pont beleesel ebbe a körbe.
Maxen: Az "Az Alteregó csalódása" című cikked.
Gyuree: Akkor mi ketten alkotunk egy tucatot. És ez a tucat egy nagyon menő tucat, okéj? :P [Milyen rossz linkről beszélsz te, he?]
Captain: Nem volt nehéz megérteni [mármint nekem], gyakran gondoltam én is hasonló dolgokra, csak én ilyen kis gyáva vagyok [voltam?], hogy sosem merem [mertem?] valóra váltani/megírni őket.
Iguazu: Nincs mit köszönnöd, csak úgy… jött… :]
olyan mint én??? te meg vagy örülve!!!
tamás: Oké, oké, máris visszaszívtam. [Tudom, ciki vagyok.]
Ez most nekem egy késleltetett örömérzet volt. Hiába, egyre ritkábban jutok a blogokhoz, de azért igyekszem bepótolni a lemaradást. Köszönöm!
Megjegyzés küldése