Magyarázat.

Tehát. A múltkori Buta. és a címtelen bejegyzés is ugyanarra a dologra vonatkozik, mégpedig arra, hogy szakítottunk.
Furcsa az egész, és egészében megmagyarázhatatlan… Vannak apróbb részletek, melyeket mindketten máshogy látunk, máshogy éltünk meg. De vannak nagyobb dolgok is, amik mindkettőnket ott találtak el, ahol a legjobban fáj.
Nagyon szerettem, szeretem őt. Ő nagyon szeretett, szeret engem. Végül mégis úgy lett, hogy jobb egymás nélkül. [Ez kicsit olyan Stacie Orricós I hate you but I love you-s, amin szerintem már sokunk átment, úgyhogy könnyen érhető.]
Vannak olyan dolgok, amiken nem lehet túl lépni. Van olyan, aki túl tud lépni bizonyos dolgokon, van, aki nem. Ezért vagyunk különbözőek. Ugyanígy van olyan, aki olyan dolgokat vág a másikhoz, amit más nem tenne. De mégis teszi. Hiszen ő is ember. Van olyan, aki olyan dolgokat tesz, amiket a másik nem tenne meg. Ezért vagyunk mások.
De én úgy érzem, hogy jobb ez így. A kapcsolatunk eléggé “se veled, se nélküled” volt. [Nem véletlen a múltkori Ady-idézet.] Rájöttem, hogy ha közben van ez az érzés, akkor csak bántjuk egymást… Ha külön vagyunk, akkor szenvedünk egymás nélkül, de legalább nem egymás miatt…
Igen, fáj.
Hiába mutatom azt, még neki is, hogy nem. Tudja ő is, hogy nehéz. Hogy nekem is nehéz. De túl leszek rajta. Mindketten túlleszünk rajta…