Újra fotó.

Visszatértem a fényképezéshez és a szerkeszt[get]éshez. Olyan rég volt, mikor utoljára elindultam és vadásztam. A fényképezőgéppel [akkoriban ez a telefonom volt] kattintgattam itt-ott, majd boldogan hazatérve leültem a gép elé, majd néminemű fényképboltozás után késznek nyilvánítottam a képeket.
Ma hazaérve feltöltöttem a karácsonyi fotókat apám gépére és akkor megakadt a szemem két képen, amik valahogy beindították a fantáziámat.
Az elsőn Hajni [fogadott húgom] látható, amint épp nagyban fújja kifelé [az amúgy nem látszódó] füstöt kis száján és markolássza a… a… vízipipám csövét.
A képet valamelyik rokon készítette [ki tudja már itt abban a hatalmas karácsonyi kavarodásban], én csak szerkesztgettem rajta. Igazából más irányba akartam elvinni a szerkesztést, de végül ez lett. [És így még talán jobban is tetszik.] Így egy kicsit olyan cédéborítósra sikeredett.
Utána akadtam rá saját magamra, mármint egy képre, amit Hajni csinált rólam. Finom is volt az az almás füst…
Igazából csak a túlexponálást akartam eltüntetni, de aztán kicsit elkalandoztak a gondolataim… Igazából a Trainspottingra emlékeztet a végeredmény. [De lehetne akár dohányzásellenes kampányfotó is.]
Végül pedig ahogy így kattintgattam a fényképboltban, jobbra néztem és megláttam a másik asztalomon a lejátszómat és eszembe jutott egy kép, amit vagy két éve láttam devinatART-on. És a helyzet, illetve a lejátszó pozíciója adta magát.
Levágtam kicsit a tetejéből, mert túl sok volt a hely, utána pedig helyi javító ecsettel eltűntettem a mocsokfoltokat az asztalomról [nem tudom, miért lesz mindig pacás az asztalom]. Jaaa. És fekete-fehér. Éljen. [Szeretem a fekete-fehért.]
Remélem, megint “beindulok” és újból elkezdek képeket gyártani, és nem fogok úgy ellustulni, mint tavaly nyáron.