- Mielőtt elhagyom a lakást, elmondom magamban a következő sort: haj, fül, fog, hónalj, bérlet, telefon, mp4. Csak hogy semmi lényegeset ne felejtsek el.
- A lecsót tejföllel eszem.
- Ha valami beszorul a fogam közé, addig nem vagyok hajlandó semmit sem csinálni, míg az a valami ki nem jön.
- Ha kibújik a cipőfűzőmből alkotott hurok a cipőmből, képes vagyok akár kétméterenként is megállni, hogy visszanyomkodjam.
- Szeretek összemosolyogni emberekkel metrón, ha látunk egy harmadikat, aki egy kicsit viccesebb, de ha hozzám szólnak, megőrülök.
- Magamnak vágom a hajam.
- Mindig kijavítom/megjegyzem, ha helyesírási hibát látok és rászólok a másikra, hogy butaságot mondott, ha beszélgetés közben tartalmi hibát vét.
- Pontot teszek a címek végére.
Ezek most így hirtelen eszembe jutottak. Még valami, amit még nem vettem észre magamon? Esetleg az olvasók furcsa szokási?
2010. április 11., vasárnap
Furcsa szokások.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
sztem mindenkinek vannak ilyenek :) -szinte bármihez képes vagyok sajtot, majonézt, vagy tejfölt enni
-a cipőm még egyetlen egyszer sem volt bekötve, pedig 3 éves
-a táskámban mindig van kiskanál, ha autómatából venném a kávét aznap
-zokniban alszom
-ha zárt térben (szoba, akármi) gyújtok rá, akkor is eltakarom a 'szél' elől az öngyújtó lángját
-néha sasszézva/ugrabugrálva közlekedem a lakásban, iskolában... :D de biztos van még csomó, így hirtelen ennyi :) szerintem mindannyian furafazonok vagyunk valahol...
Höhö én ilyen téren egy monk vagyok. :D
-Nem bírom, ha a wc papír a fal felé áll.
-Útálom ha a késeket a nyelével teszik a csurgatóba mert sztem kibaszott veszélyes már így is a konyha nem kell még tetézni.
-Nem szeretem a diszharmóniát bár néha egy kis káosz még jól is áll. Most pl. az új konzerv csukámon nem egyformán van áthúzva a fűző de nem tud érdekelni. :D SZtem jól haladok így a témában.
-Ha egyszer megértik amit mondok még, ha rosszul is minek kell kijavítani? :D Az a lényeg, hogy értetted.
-Nem szeretem annyira a kókuszt meg a mazsolát bár utóbbit süteménybe sütve még csak-csak.
-Minden mennyiségben szeretem a magokat lásd dió és társai és csoki nélkül nem tudnám elképzelni az életet.
Most hirtelen ennyi. :D
akadnak:
-csak úgy tudok verset írni, ha valaki előtte mond pár hülye szót, aminek benne kell lennie
-sose tanulom meg a zongoradarabokat, mindig átköltöm, ha nem tetszik(ez másokat megőrjít)
-ha a telefonról hallgatok zenét, mindig meg akarom nézni, nem hívott-e véletlenül valaki közben
-ha meg akarom tudni, melyik kezem a jobb, mindig el kell gondolkoznom
-emesenen mindig egy mondat után egy rakás zárójeleset írok, hogy azok a gondolataim...
(most ezek jutottak eszembe)
azért a pont a cím végén és a nyelvtani kijavítások hogyan férnek össze? :D
én is monkos vagyok.
- nem szeretek a járdán a "csíkra" lépni
- minden nap ugyanúgy törülközök meg
- csak ajakírral tudok létezni
- a csöpögtetőn mindig hátra kell pakolni a nagy tányérokat, amiket persze mindig elsőként mosok el...az utolsók az evőeszközök
- utálom, ha felettem olvassák azt amit én
- mazsolát csak nyersen vagy puncsfagyiban
- táska nélkül félember vagyok
- csak jobb kézzel tudom kiverni
etc.
Judit: Lehet, hogy ezt a kiskanalas megoldást lenyúlom.
Szabó: Csoki nélkül ki tudja?
Panni: Ezek nagyon ééédesek. :]
Svityó: Kuss.
Őfelsége: Az egyik az szokás, a másik meg sztájl. X'D
Az utolsó pedig nem is szokás, hanem csak jobbkezesség, balkezesség kérdése. :P
Ú, a négyes rám is nagyon igaz. :D Magadnak vágod a hajad?? Hogy van bátorságod? :D Bár nyilván van tehetséged hozzá, különben nem vágnád...
Most hirtelen egy fura szokásom jut eszembe: a laptopot, ha elmegyek tőle (pl. kimegyek a konyhába), mindig behajtom, mert félek, hogy ráesik a polc. A laptop mellett van iratgyűjtőm, szóval az megfogná a polcot és így az összehajtott laptopot nem érné el.
Megjegyzés küldése