Megszoktam már, hogy a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy szeretném. Van, hogy elindulok itthonról, szépen felöltözve, azt hiszem, hogy majd az egy jó nap lesz, sugárzik belőlem az önbizalom, de kiérek az utcára és észreveszem, hogy a gomb leesett a ruhámról, a fogkrém rácsöppent a nadrágomra, a cipőm talpára pedig ráragadt egy zsebkendő.
Bárcsak lenne inkább így minden nap. Ahelyett, hogy elveszítsem a szerelmemet és az egyik legfontosabb barátomat.
Minden fellázadt ellenem, vagy csak én vagyok nagyon rossz szakaszban?
”Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!”
1 megjegyzés:
nem érdemes megállítani, mert utána meg csak rohannál utána. inkább ülj át egy másik helyre és vészeld át valahogy a nehéz időket. :)
fel a fejjel!
Megjegyzés küldése