Nagyon furcsa… Katonák vagyunk. Többen. Egy ház alatti kazamatarendszerben vagyunk, bár nincs háború. Legalábbis azt hiszem. Lejön a ház tulajdonosnője és mondja, hogy szívesen elszállásol minket odafent. Fogjuk a holmink és felmegyünk. Nagyon kell vécére mennem. De a csapat hölgy tagjai mennek elsőként a fürdőszobába. Utána a többi fiú. Utána a házban lakók. Én még mindig nem mehetek. Borzalmas. Átmegyek a másik szobába. Ott van Krisz. A katonai inge nincs begombolva, tökéletesen szálkás felsőteste van. Rájövök, hogy ez igazából az osztálytársam, Sophie háza. [A valóságban abszolút nem ilyen a lakásuk, de valamiért most tudom, hogy ők laknak itt.] Itt állnak mindketten mellettem. Egy nagy kivetítőn egy világtérképet nézünk, pár országot pirossal jelölnek. Elegem van, hogy nem engednek pisilni. El akarok menni.
- Sziasztok! – köszönök el.
- Szia! – mondja Krisz, de továbbra is csak a képernyőt bámulja, rám sem néz.
Elindulok lefelé a lépcsőn.
És felébredek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése