Pörfikt víkend.

Péntek.

Korán keltem, hogy rendbe rakjam a lakást, illetve saját magam is. Kristóf busza elvileg délben érkezett volna meg, de a mobilfészbúknak hála tudott szólni, hogy késnek egy csöppet [csupán háromnegyed órát], így volt még időm itthon tenni-venni. [Jellemző amúgy a Volánra…] No sebaj, tehát busz megérkezett, kézfogás, ölelés, jöttünk hozzánk. Épp hogy ki tudtuk fújni magunkat, apámnak rögtön támadt az ötlete, hogy menjünk le vásárolni. Így is tettünk, míg apám a zöldségek között kutatott, mi kinéztük volna magunknak az estére az alkoholos nedűt, de nem találtuk. Így átmentünk a másik boltba, ahol hasonlóan szegényes volt a választék, de végül találtunk édes pezsgőt.
A délutánt filmnézéssel töltöttük. Kiválasztott múvink a La Horde című “nagyszerű” francia horror. Ahhoz képest, hogy tavalyi film, eléggé elavultak voltak az effektek, de mi másra számíthattunk volna, hiszen ez nem egy hálivúdi sztori. Maga cselekmény viszont nem rossz, kiváltképp nem a lezárás. [Úgy sejtem, lesz folytatás.]
Mire végeztünk a zombikkal, elkezdett esteledni, így nekiálltunk készülődni a pártira, majd némi picsazene kíséretében elfogyasztottuk az itókánkat. Tíz után nemsokkal elindultunk az Alteregóba, ahol Kristóf még sosem járt. Megérkezésünkkor igencsak pangott a hely, így leültünk a dídzsépult mellett két bárszékre és vártunk… Volt egy fiú, aki egyedül táncolgatott a parkett közepén, rajta nevetgéltünk, mígnem elérkezett a show. Volt némi Britney meg Marót Viki, de szerencsére nem tartott sokáig, így elmehettünk italozni. Utána pedig belevetettük magunkat a táncolásba. Egész megtelt a hely, szokás szerint voltak furcsább emberek is.
Mikor egyik alkalommal kikísértem Kristófot a mosdóba, álldogáltam a helyiség közepén, várva, hogy kisbarátom elvégezze dolgát, de jött egy srác, aki végignézett rajtam, bement az egyik fülkébe, melynek ajtaját tízcentire nyitva hagyta, állt mögötte és engem nézett… Mikor Kristóf végzett, odamentem a csaphoz, megmostam én is a kezem és távoztunk, majd az a srác, aki a fülkéből figyelt, szintén távozott… Furcsa… Pedig semmi jelét nem mutattam, hogy szexelni szeretnék. [Mert nem is szerettem volna.]
Visszatérve a táncparkettre, átgyalogoltunk egy csaj táskáján, amit [valamiért?] a földön helyezett el… A lánnyal úgy egy órája már találkoztunk, picit együtt is táncoltunk… De most, miután átsétáltunk a táskáján megkínált a sörével, majd nemleges válaszom után a cigijét nyújtotta felém, természetesen erre is nemet mondtam… Igazán pozitív meglepetés volt.
Fél négy körül hagytuk el a helyet, enyhén átizzadva pólónkat. Hazaérve alig tudtunk elaludni a hőségtől.

Szombat.

Reggeli után elindultunk egy teaház felé, de mivel délben nyitott, ezért előtte leültünk kicsit a Nemzeti Múzeum lépcsőjére. Nézgelődtünk, beszélgettünk, majd lementünk a tíháuszba. Kristófnak ez a hely is tetszett, hiszen ilyenben sem járt még. Wild Cherry és Szeder teáink elfogyasztása után ejtőztünk kicsit, majd hazabuszoztunk, ebédeltünk és bealudtunk a Szakítópróbán. Ébredés után megint összeszedtük magunkat és elindultunk az Oktogonra, ahol találkoztunk Tamással. Így, hármasban indultunk el az Eklektika felé.
Érkezéskor meglepődtünk, hogy alig van itt valaki, a [vihartól] biztonságos belső részt választottuk. Később megérkeztek a többiek és kezdetét vette a blogtalálkozó.
Nagyon furcsa, mert a múltkorin nem nagyon beszélgettem másokkal, többnyire csak ültem és bámultam kifelé a fejemből… Itt sem lett volna másképp, ha a többiek nem ennyire nyitottak… Valamiért félek nyitni “új” társaságban az emberek felé. De szerencsére egész sokan ültek közel hozzám és mindenki beszélgetős kedvében volt [háhá, milyen lenne nem beszélgetős kedvvel elmenni egy találkozóra]. Megismerhettem végre több bloggert is, akikkel korábban csupán író-olvasói kapcsolatban voltam.
Úgy éjfél körül elindultunk hazafelé. Búcsúkor bizony megöleltem volna két bloggert, de mégsem tettem. Az egyiküket azért, mert [végre] megismerhettem személyesen is, és nagyon-nagyon pozitív csalódás volt. Azért nem öleltem meg, mert nem akartam még feszültebbé tenni, meg mert gyáva kuki vagyok, sosem tudom, hogyan reagálnak az emberek a közeledésemre. Másikukat pedig azért szerettem volna, mert nagyon szerettem volna vele élőben is beszélgetni, csak egész este nem ültem oda hozzá, így nem volt alkalmunk. De mondta, hogy majd még beszéljünk, szóval úgy érzem, minden rendben.
A blogtalálkozó kedvet hozott új blogok felvételére is, így felvettem a guglirídörbe Pablo-t, akit már tavaly fel akartam venni, csak azt hittem, már nem ír, így nem tettem. [De kiderült, hogy csak ritkán ír.] Fölvettem még Őszinte srácot is, akivel egész jól elbeszélgettünk este. Illetve fölvettem még a Little Earthquakes blogot is, amibe már korábban is bele-beleolvasgattam.
SViktor pedig nagyon kedves volt, még sms-t is küldött, amire nem válaszoltam én, pedig szerettem volna, csak [szokás szerint] nincs pénz a kártyámon nekem.

Vasárnap.

Koránkelés után kimászás az esőbe és buszravárás. Kristófnak egy vén banya majdnem kiszúrta a szemét egy esernyővel, de végül mégsem tette, nem volt elég bátor. Végül elbúcsúztunk a pályaudvaron, én pedig elindultam Kriszhez. Rég voltam ott. És… Enyhén szólva jó volt.
Tartalmas és igencsak hosszú volt ez a hétvége… A blogtalálkozó nagyon nagy és jó hatással volt rám. [Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nincs gyakrabban, illetve az is, hogy mért vagyok olyan übergyökér, hogy nem mertem odamenni a többiekhez beszélgetni…]

Ez a bejegyzés sokkal vidámabb, frappánsabb és szebben megfogalmazott akart lenni, de délután óta reszketek, hányingerem van és úgy érzem, összenyomnak a falak… Elnézést.