2010. július 13., kedd

Szimbolista dadaista impresszionista vágáns avantgárd.

Fíling.

Néha úgy érzem,
-Bár azt én kétlem,
Hiszen megmondták már,
Hogy én csak megjátszom csupán-
Hogy szeretem az embereket,
Bár ez alól a gyerekek
Mindig kivételek
(Lesznek.)

Repedő lepedő.

Én
egy
lebegő hegytetőn hebegőn nevető, kegyekért epedő madáretető…
Vagyok.

Te állat, te.

Tépj szét!
Akarom.
Akarom,
Hogy te légy a kanom.

Lófasz.

Lófasz.

Fájdalom.

Levetném láncaimat,
Mert széttép a kín.
Hol egy fémfűrész?


Írta Pataki Péter Zoltán szabadversei

[Néha úgy érzem, fáj nekem, amit csinálok. Az időm többi részében úgy érzem, fáj mindenki másnak, amit csinálok.]

4 megjegyzés:

Natsume írta...

Nekem is fájt (a hasam a nevetéstől). szeritnem jóóók.

dömdödöm írta...

ez vajon az-e aminek tűnik? :D

-latens- írta...

Aranyosak, de azért kötetbe nem fogják őket kiadni XD

Tigri írta...

Ezek jók :)