Beiratkozás, évnyitó, egyetem, új minden. Báh.

Azt tudni kell, hogy a gazdálkodástudományi kar gólyái csoportokra lettek osztva, mindegyik csoportot egy színről neveztek el. [Gondolom azért csinálták a csoportosítálódációdást, hogy megkönnyítsék a friss husik egymással és az oskolával való ismerkedését.] Tudni kell még azt is, hogy gólyatáborban nem voltam, mert tizenötbe fáj, gólyahéten sem vettem részt a programokban, mert alapból kellett fizetni háromezret, hogy részt vehessek egy olyan programon, ahol mindent még magamnak kell állnom, szóval úgy gondoltam, hogy “csupán” a részvételért és csoporttársaim pofikáiért nem fogok fizetni. Bő.
A színcsoportom a levlistájára felvett, így nyomon tudtam követni, mikor merre jártak, illetve azt is, hogy a beiratkozás napján mikor találkoznak. Gondoltam, az csak nem fizetős, hogy a beiratkozás előtt fél órával találkoznak, ezért én is odamentem. A Szent Gellért téren volt a találkozó. Oké, oké, siettem, hetessel mentem, dugó volt, előtte megállónál kikapcsoltam az mpnégyet, leszálltam, gyors gyaloglással odaértem ééés megláttam vagy nyolc kisebb csoportosulást a téren. Odamentem az elsőhöz.
- Helló! Ti a pirosak vagytok?
- Nem, mi a lilák vagyunk.
- És nem tudjátok, hogy…
- Nem.
- Oké, köszönöm. – mondtam és mentem tovább a következő csoporthoz.
- Helló! Ti a pirosak vagytok?
- Nem nyert… – itt már nem is válaszoltam, következő csoport.
- Sziasztok! Nektek mi a színetek?
- Hupikék.
- Nekem piros. Nem tudjátok, hogy hol vannak?
- Először vagy?
- Igen.
- Még nincsenek itt. – nem nagyon értettem a kapcsolatot a között, hogy először vagyok és hogy még nincsenek itt, de nem is gondolkoztam ezen, inkább félreálltam és vártam. Kis idő múltán odamentem egy újabb csoporthoz, akik a pirosak voltak, megismertem a két mentoromat, majd elindultunk befelé.
Egy lány mellé kerültem, út közben be akartunk mutatkozni egymásnak. A leányzó a bal kacsóját nyújtotta felém. Hirtelen ledöbbentem, de aztán elmagyaráztam neki, hogy a kézfogást a jobboldalival szokás. Mondta, hogy gyorsan felejtsük el, de addigra beértünk az épületbe.
Hatalmas, több száz főnyit befogadó hallgatóba kerültünk, én csak ámultam és bámultam és leültem három “kollegina” mellé [, egyikük a balkezetnyújtós].
Meghallgattuk a köszöntőt, minden kiskutyafülét, majd beiratkoztunk… A beszédek alatt a lány egyszer csak felém fordult és ezt kérdezte:
- Ééés van barátnőd?
- Igen, van valakim.
- Ééés háziállatod? – már megint elmorfondíroztam, hogy mi a kapcsolat a két dolog között, de ráhagytam. Kicsit később elmagyaráztam neki, hogy a bankszámlaszámhoz nem lesz jó, ha az adószámát írja, majd mikor már a beiratkozás vége felé közeledtünk, én éppen elbambultam balra, mikor hirtelen végighúzta a haját az arcomon. Újabb döbb, majd szerencsére elindulhattunk kifelé.
Kaptunk gólyacsomagot, amiben volt pár jóság, majd a szitáló esőben hazabuszoztam/battyogtam.
Másnap reggel újból találkozó volt, immáron csiricsáré ruhában. Mindenki öltönyben és kosztümben feszített, én megjelentem farmerban és zakóban, gondolván, azért itt nem kell olyan komolyan venni a dolgokat. Mire odaértem, épp elindultunk befelé. A másik két lányt sikerült megtalálnom, akikkel előző nap ismerkedtem. Beértünk egy kisebb hallgatóba, ahol kivetítőn követhettük végig az évnyitó eseményeit. A dékán úr beszédet mondott, meg Schmitt Pál is, meg lovaggá ütöttek egy fiút [jó, igazából egy 29 éves srácot avattak doktorandusszá]. Ezután hazamentünk és megbeszéltem a két lánnyal, hogy a délutáni kari tájékoztató előtt találkozunk.
Így is lett, már átöltözve találkoztunk egy másik épület előtt, bementünk egy ismét hatalmas hallgatóba, és két sorral a balkezetnyújtós lány előtt foglaltunk helyet. A dékánhelyettes tulajdonképpen ugyanazt mondta el, mint amit a beiratkozáson és az évnyitón hallgattunk, úgyhogy nem volt benne semmi érdekes, de mikor vége lett, ismét döbb: a balkezetnyújtós szólt, hogy adjak neki pacsit.
Adtam is, a többiek furán néztek és erre meg:
- Jaaa, ti is. – nagyon furcsa ez a lány… Mindegy, kell ilyen is.
Az óráimat már beiratkozás előtt felvettem, így szerencsére egész jó órarendet sikerült összeállítanom. Az ismerkedés elég könnyen ment, úgy érzem, ez így is fog folytatódni. Összeszedtem egy kis önbizalmat. Várom az órákat, az egész hajtást. [Még akkor is, ha tudom, hogy már októberben a pokolba fogom kívánni az egészet.]
Jííháá.

[Amúgy meg beleszerettem most kicsit a Pony Pony Run Run nevű együttesbe. Nem tudom, hogy miért. Talán, mert póni van a címében. Vagy mert franciák. Vagy mert angolul énekelnek. Vagy a klip miatt. [Ahh, az a sárga fejhallgató.] Nem tudom. És m. megint ír és ez nagyon víííh. És Krisszel Fable II-ben már két hőst találtunk. És a Buffy hatodik évadát kezdtük épp el. Mazsola meg élvezi a fodrászoskolát. Annamarival meg nemsokára egyeztetünk órarendet. A vida é bonita.]