Szeged, Szeged, te csodás.

Miután megérkeztem [csupán 50 perc késéssel], Timi átfagyva köszöntött, majd félórányi sorbanállás után megtudtuk, hogy visszafelé jegyet bizony csak a sofőrnél lehet venni. Ezután mentünk egy kört a városban [persze gyalog, mert az SzKT is éppolyan drága, mint a szeretett BKV- nk], majd bevásároltunk [darált húst, amit én rendszerint rántott húsnak hívtam és bort] és “végre” odaértünk” hozzájuk. Lepakolás meg szusszanásnyi idő után elkészítettük a bolognait, amit a Megasztár alatt jól el is fogyasztottuk. András után kimentünk a Tiszapartra. Hónom alá kaptam a sárga pokrócot és így vonultunk keresztül a városon. Nem néztek ránk furán, nem. Miközben mentünk a városban, csomó “rajt” láttunk, ott gangeltek szerte szana a városban.
A parton lefektettük Pokrócot, ráültünk, és kibontottuk a bort [ami csúnyán bepöttyözte szegény Szütyőt]. Vagy két órát ültünk ott, a Hold narancssárga volt, kacsák közeledtek felénk, mellettünk horgásztak. Beszélgettünk. Sokat. Valamiért mindig a pasiknál kötöttünk ki. Hohó.
A nedű elfogy[aszt]ása után elindultunk hazafelé, nem voltunk átfagyva, nem. Hónom alatt Pokróccal betértünk egy boltba, ahol Cherryt vettünk. Az eladólány csak kicsit mosolygott, bár még mindig nem tudjuk, hogy a kései [korai?] órának vagy Pokróc látványának volt ez köszönhető.
Otthon elindítottuk a Paranormal Activityt, közben ittunk egy-egy pohár Cherryt, majd arra ébredtem, hogy Timi szuszog a vállamon, ezért lezártuk Misit [a laptopot] és nyugovóra tértünk.
Másnap reggel [délben?], kelés után pirítósoztunk, meg előtte volt kávé és cigaretta. [Ez tényleg nyerő kombó.] Utána játszottunk Kérdezz! Felelek.-et, ahol megtudtuk, hogy a 6éves gyerekek is tudják, hogy ki az a Fa Nándor. Utána vettünk élesztőt, meg találtunk egy doboz meggyízű cigarettát, az erdőben meg kis tanyát, amit a hajléktalanok építettek. Sütöttünk pizzát, ami nem volt egy csöppet sem hagymás, nem. A pizza és a Non Stop után újból kimentünk a partra, ahol ezúttal a Cherryt ittuk meg, bár most kacsák nem voltak. Meg Hold sem. És a horgászbácsi is hamar feladta.
Ezután fogtuk magunkat és bementünk a játszótérre [a Dankó szobor közelében] és beültünk az UFO-ba. Az UFO az egy félgömb alakú, döntött állásban álló, forgó akármicsoda. Amiben körbekörbe kéne futkorászni, EGYEDÜL!, de nekünk sikerült ketten is. Rohangásztunk, rohangásztunk, ültünk, cigiztünk, rohangásztunk, majd én nem akartam rálépni Timire és úgy éreztem, hogy a talaj az úgyis csak egy lépésnyire van, ezért kinyújtottam hátrafelé a lábamat, és jó nagyot zakóztam. Repült a sapka, repült a szemüveg. Úgy éreztem, Timi csak tíz perc múlva jelent meg felettem, pedig csak két másodperc telt el. [Azóta is fáj minden porcikám.] Utána én már csak fekve használtam az UFO-t, Timi meg rohangászott fölöttem, mellettem, mindenfelé. [Amúgy az UFO mindenre jó. Fodrász? Faszt. UFO! Szex? Faszt. UFO! Fogyókúra? Faszt. UFO!]
Ismét hazacsámborogtunk, még ettünk egy kis pizzát, amíg Nicolas Cage fegyvernepperkedett, utána ismét elaludtunk, persze előtte átállítottuk a telefonon az órát. [Amit, mint később kiderült, nem kellett volna, mert automatikus.]
Keléskor kicsit megijedtem, hogy késésben vagyunk, aztán rájöttem, hogy a többi óra még nem állt át, így nyugodtan készülődtünk, majd kávécigaretta és pizza, utána elindultunk, [amúgy még mindig nem látom át Szeged közlekedési hálózatát] kiértünk a pályaudvarra, ahol [miután elgondolkoztunk, vajon mi lehet az a hosszú, vékony valami a lány hátán, fehér táskában] érzékeny búcsút vettünk egymásra.
Nagyon jó volt ez a hétvége. Teljesen kikapcsolt [még ha úgy érzem magam, mint akit összevertek, akkor is]. És jó volt Timit látni és érezni. Köszönöm.