Pardon.

…hallgattam, ahogy a társaság egyik tagja arról beszél, hogy az életében eddig a fontosnak tűnő dolgokra mindig várnia kellett, így most is vár Rá, hiszen ő neki fontos dolog és akkor majd boldog lesz, ha már az övé lesz. Én inkább beleborultam a borospohárba, a rosé mellé, és onnan kukucskáltam kifelé.

Ma vizsgáztam. Nem lesz fényes az eredmény, de legalább a kredit meglesz és nem kell ismételni.

Éhes vagyok, eszem valami rakottat. Apu csinálta, még tegnap. [Vagy tegnapelőtt. Összefolynak a napok.]

[Faszom. Nekem IS fontos. Én MOST vagyok vele boldog. És tudta… Tudta, hogy hallom. Faszom.]

Meg a mikroökonómia. Az is. Rágja a fülem.