Szerintem két fajtája létezik a féltékenységnek.
Ő a hibás:
A partner vágyai kielégíthetetlenek, mindig keresi az újat, a kalandot. Nem tudja magát lekötelezni [esetleg ezt már korábban közölte is]. Állandóan kacérkodik másokkal. Korábban csalta már meg partnerét.
”Én” vagyok a hibás:
Nem vagyok eléggé: szép, okos, humoros, törődő, szerető, jó az ágyban, sorolhatnám. Nem tudom neki megadni, amire szüksége van. Senkinek sem tudok elég jó lenni. Gyenge vagyok. Szerencsétlen. Érzéketlen.
Eddig bárkinek próbáltam elmagyarázni a két “típust”, mindenki azt mondta, hogy ez a kettő egy és ugyanaz. Szerintem márpedig különböznek. Egy viszont mindkettőre igaz: valakiben hiba van, és mindkettőnél a felek közös megoldására van szükség. Ennyit a féltékenységről.
[A féltékenység amúgy egy ravasz kis dög. Felemészt, kényszerképzeteket képez. Az emberek természetes önzőségéből fakad. Kijavíthatja egy kapcsolat apró hibáit, de gyakran romba is döntheti azt.]
2 megjegyzés:
Szerintem ez a két típus nem ugyanaz. Lehetek az első, aki belátta? :D Én is kb. hasonlóképp kategorizálnék.
.... De. Még égi szerencse,hogy sosem voltam féltékeny. Húú, de tuti a jelenetrendezős-tányércsapkodós fajta lennék. XD
hümhüm... természetes önzés generálja, ez tény, de egy adag önértékelési és megfelelési probléma is társul mellé.
A-verzióban szerintem képtelen "Ő" a normális kapcsolatra ilyen tényezők mellet (kielégíthetetlenség)
B-verzióban pedig önértékelés gondok esetleg bizalmatlanság =(
hopsz..bocsánat, hogy belekotyogtam, csak izgalmasabb, mint tanulni..
tetszik a blogod =)
Megjegyzés küldése