2011. január 20., csütörtök

A napok történései.

Az utóbbi napjaim azzal töltöttem, hogy munkát kerestem, illetve jelentkeztem rájuk, lennék én recepciós, fénymásolós, könyvárus, ruhaüzleti eladó [akár asztronauta is, de ahhoz nem vagyok eléggé rámenős]… [Pénteken megyek állásinterjúra is, az egyik recepciós állást kínáló helytől már hívtak is.]
Ezen kívül mazsoláztam sokat. Jött velem kirándulni a nyomtatóhely meg az Arénapláza közötti hírös útvonalon, megmeg tegnap… Jaj, a tegnap.
Megbeszéltük, találkozunk, miután végzett a fodrászoskolában, így is tettünk, majd megetetett egy fél szendviccsel és bevágódtunk a Csücsökbe. Kis üldögélés után kimentünk pultozni, majd kipróbáltuk a hét ajánlatát [ami annyit jelent, hogy megittunk egy-két[-három-négy] vodkanarancsot], így az este vége felé, már mosolyogtunk sokat. Majd hirtelen ötlettől vezérelve megsúgtam neki, hogy nála alszom. Az éjszakai busz csak úgy röpült a házak között, kettőre haza is értünk, majd Whitey Izabell [aki mellesleg hímnemű kutyaegyed] szétugatta a fejünket, Mazsola édesanyja pedig a vécére lopakodott. Mi bevetettük magunkat a szobába, majd a ruhák szerte-szana dobálás után az ágyba is.
Nem aludtunk sokat, másnap mennünk kellett a szalonba, hajat vágatni. Mazsi másfél órával kelt korábban, hogy a család előtt kész lehessen [mindig ezt teszi], majd felkeltett, én elszáguldottam fürdeni. [Jajh, annyira biztonságban éreztem magam a zuhanykabinban.] [Jut eszembe, csak kicsit voltunk/vagyunk másnaposak.] Utána még Mazsola levitte a kutyát segget fagyasztani, aztán indultunk is.
A 20-as busz szar. De odaértünk, Andrássy út, Zsidró Szalon, pince. És levágta a hajam, új stílus, de jól áll. [Legalábbis ezt mondták.] [És ha nagyon ügyes és türelmes leszek, egyszer [talán, ha még akkor is tetszeni fog] így fog kinézni a fejszőrzetem:

]
[Nagyon szépen köszönöm, itt is.]
Hazafelé sétáltam, egész végig, közben beugrottam egy turkálóba, hátha találok kötött pulcsit, volt is, sokféle, de egyikbe sem lettem szerelmes.
Most pedig próbálom összerakni magam, aztán nekiállok analízist tanulni. [Harmadszorra csak átmegyek, nem? Nincs ilyen íratlan szabály? Hogy a harmadikon mindenki átmegy?]
Közben eszembe jutott egy kérdés. Az olvasóközönség okos, úgyhogy tudnia kell rá válaszolni.
Miért úgy köszön el mindenki telefonban, hogy “Pussszííí. Szia!” vagy “Sziaszia.”?

6 megjegyzés:

Sviko írta...

te hogy köszönsz el?

Daedalus írta...

'Há érdekes leszel ilyen hajjal. :D Majd meglátjuk.
És igen ... hát te hogy köszönsz el telefonban? "Ennyi." vagy "Hívás vége." :P Én is "Szia."-val, aztán mikor letettem, hozzáteszem, hogy "És b*szd meg." XD

meztelencsiga írta...

@deadalus: inkább nem foglak hívni :DDD

én simán sziázok egyet. a kedvesebbeknek egy puszit is küldök :D

a 20-as pedig kikérem magamnak! de nem is 20-as, hanem 20E és én szokom szeretni azért :D

Mikoyan írta...

en azt szoktam mondani leteves elott: "na minden jot".

Daedalus írta...

@meztelencsiga Na jó, azért azt nem kapja meg mindenki. :) Azt ki kell érdemelni. :P

Iguazu írta...

Babe, like the hairstyle!!!!!