2011. január 12., szerda

Nem vagyok én transzvesztita.

Megjegyzem, ezt abszolút nem ittas állapotban írtam. [hála a vindóz lájv rájtör helyesírás-ellenőrzőjének]
Tehát. Agyamban a gondolatok jelenleg, mint repeszek repesztenek. Szétrepeszt a sok kis csintalan, nagyon.
Mostanában megöl ez a változatos monotónia, ami van. Bájos, de mégis agyfasz-okozó.
Jelenleg dobálózom a szavakkal, öntudatlanul hullanak alá. Imádom őket élve-halva. Viszont ha én is megtenném ezt az elrugaszkodást, akkor inkább halnék.
Lélegorgiát akarok. Csak úgy. Belebújni ebbe-abba. Ahogy ma is belém akartak bújni, de én inkább belé bújnék. Akarva-akaratlanul.
Várj, ez túl nyálas.
Macska, remélem, minden oké volt, a Corvinnak háttal, a betonfaszságon.
Már csak egy vizsga és minden szép. Azt hiszem.
Ej, de jó ez a túróscsusza. Asszem ma megyek aludni. 18:30-kor.

Nekem itt mindenki bejön. Jéé.
Abszolút.

Nincsenek megjegyzések: