2011. március 6., vasárnap

Spontán alter.

Miért van az, hogy mikor közeledem valaki felé, az fogja magát és elmenekül?

Úgy volt, hogy ezt a hétvégét én kemény tanulással fogom tölteni, tekintettel a keddi makroZH-ra. De tegnap túl lusta fáradt voltam hozzá, néztem inkább filmet. Aztán úgy volt, hogy este találkozunk Lacival és beülünk valahova. De hívott nap közben, hogy mi lenne, ha inkább pártízni mennénk. Mondtam, jó. Összepakoltam az arcom meg a testem, illatot raktam magamra és kilibbentem az ajtón. Ahogy sétáltam a Baross utcában, épp láttam egy autóbalesetet, a szélvédő egyik fele betört, a földön pedig egy hajléktalan feküdt, majdnem darabokban. Én csak haladtam tovább, segíteni úgysem tudtam volna, azt megtették a helyszínre érkező mentősök. Az Ecserinél már várt rám Laci és életepárjaszerelmeneki, gyorsan bevásároltunk, majd felmentünk hozzájuk, ahol életepárjaszerelmeneki elköszönt egy kicsit tőlünk, ment bébiszitterkedni. Mi addig klippeket nézegettünk meg iszogattunk, ofkórsz. Aztán elindultunk, majd Alterben találkoztunk életepárjaszerelmenekivel és annak haverjával. A Hold It Against Me-re vonultunk be [Laci Britney-fan.], ekkor összefutottam Little Biggel, aztán megszólalt a Born This Way [én meg Born This Way-fan.]. Táncoltunk egy kicsit, majd elkezdődött a show.
Nem értem, miért építették bele mostanság, hogy Mónika-showból meg betelefonálós reggeli műsorokból adnak elő részletet. Unalom. Volt még négy táncos-zenés pörformansz, majd átadták a ritmusra éhes közönségnek a termet. Mi kimentünk életepárjaszerelmenekivel a mosdóba, ahol összefutottam Tollasfiúval. Kellemes meglepetés volt ő. Bemutatkoztunk, mosolyogtunk, váltottunk pár szót, majd elváltak útjaink.
Lacival elmentünk némi italért, körbenéztünk, ő meglátott egy Dima Bilan-klónt a mosdóban, majd visszatértünk a táncparkettre. Villogtak a tekintetek, mindenki nézett mindenkit, a rúdnál szokás szerint hasam-ki-van-leszarom-hogy-dagadt-vagyok ember táncolt, majd hirtelen kétszáz, vékony cicafiúk simulva mentek el mögöttem, és idősebb pacákok is mosolyogtak felém bármit is remélve. Rábasztak.
Aztán megláttam Tollasfiút és társaságát. Laci valamiért mindig úgy helyezkedett, hogy közelebb kerüljek a fiúhoz, vagy hogy épp láthassam… Mikor már indulófélben voltunk, akkor fogta magát és engem és odavitt egészen a fiúhoz, mellette táncoltam, erre fogta magát és kiment a teremből. Miért van az, hogy mikor közeledek valakihez [bármilyen értelemben], az menekül előlem? [Ugyehogyugye, hogy büdös vagyok vagy ronda. Bár én mindkettőben bizonyos vagyok.] Semmi gond, semmi gond, úgyis indultunk épp.
Elhoztak autóval Blaháig, ahol én mosolyogva-somolyogva-rihannázva bandukoltam hazáig.

Ez a hétvége. Szerintem azért zseniális, mert semmi sem volt eltervezve előre…

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

"...majd visszatértünk a táncparkettre. Villogtak a tekintetek, mindenki nézett mindenkit, a rúdnál szokás szerint hasam-ki-van-leszarom-hogy-dagadt-vagyok ember táncolt..." :D:D
- Imádom ezt a mondatot. <3 Annyira tipikus sajnos... :/