Az eddigi szentestéimre/karácsonyaimra sem úgy emlékszem, hogy hűdeszuperek voltak, de eddig mindig éreztem, hogy jön az ünnep, időben elkezdtem készülődni, tettem-vettem, vásárolgattam, csomagolópapírt választottam, díszítgettem itt-ott, gyártottam a kókuszgolyót.
Idén viszont az utolsó héten gyorsan elszaladtam, egy nap alatt megvettem mindent, nagyjából semmit sem csináltam itthon, senkinek nem küldtem szívhez szóló karácsonyi üzenetet, két perc alatt díszítettem fel a fát, fényképezni sem akartam, sütni sem, semmit. Valamiért idén nem megy. Nem ment. Nem tudom.
Talán holnap… Holnap megyek Hozzá… Míg Ő lazacot süt meg levest főz, addig én kicsontozok egy csirkét, majd jól megtöltöm és ez lesz a menü, legalábbis ami a mi részünket fedi, mert a lakótársa is készül valamivel. Ezt viszont már várom. Tegnap hazafelé megvettem a csirkét a hentesnél a sarkon [ahol még sosem vásároltam korábban, de szerintem oda fogok szokni], majd beugrottam a másik sarkon a boltba és megvettem a tölteléknek valókat. [Persze az ajándékokhoz a csomagolópapírt elfelejtettem. Üres volt az agyam a karácsonyt illetően.]
Teljesen más ez az év, mint az eddigiek. Sok mindent elveszítettem, de sok dolgot nyertem is. Minden tetőtől talpig felfordult. Én is rengeteget változtam. Jövőre kiderül, hogy jó-e az új csapás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése