Az a furcsa érzés.

Mikor úgy érzed, minden jó felé halad az életedben és boldog vagy, de azért elmenekülnél a világ elől.

[Más. A blogtalálkozó remek volt, nagyon jól éreztem magam, újból sikerült kicsit jobban megismernem a többieket. Persze még mindig van pár arc, akit nem tudok hova tenni, de majd az okosabbak megmondják. Meg Tamás is elmondta már kilétüket, csak én buta vagyok és az agyamat szitából készítették a manók a gyárban.
Megintmás. Kitaláltam azt, hogy szívesen főzök bárkinél, ezt meg is osztottam kedvenc közösségi portálunkon, ahol persze mindenki csak viccelődött, de én teljesen komolyan gondolom. Úgyhogy aki úgy érzi, hogy valószínűleg kedvelem őt és szeretné, hogy főzzek neki valami finomat, csak szóljon! Indítanék gasztroblogot is, de azokból is annyi van, mint a nyű. (Amúgy a nyűből mennyi van?)
Újbólmás. Életkép. Miközben az ágyban ülve Ő a növénytan vizsgájára készül, én a Rettentő tudomány sorozat Gyilkos gyomok című, kisiskolásoknak íródott könyvecskéjét lapozgatom mellette.
Ésmegintcsakmás. Lehet, hogy kaszálom a Gleet. Olyan, mintha direkt rombolnák szét a készítők a sorozatot.
Éslezáráskéntvalamimás. Tervezzük különféle képek készítését, amiket majd lehet, hogy veletek is megosztok. Figyelem! Lesz köztük egész bizarr is.]