A héten az egyik ismerősömmel arról beszélgettünk, hogy mit jelent a szerelem. Szerinte az csak egy biokémiai folyamat, nem több, aztán pedig egy ragaszkodási vágy, mert az ember szeret valamiben benne lenni, kötődni, és igazából azért van benne egy kapcsolatban, mert önző és csak nem akar egyedül lenni.
Nekem kicsit más a véleményem erről, de még sosem tudtam igazán megfogalmazni.
Nekem kicsit más a véleményem erről, de még sosem tudtam igazán megfogalmazni.
Erre ma azt álmodtam, hogy Ő már nem akar velem lenni, sőt, időközben mással is volt, mert elhidegült tőlem. És nem akar többet látni, nincsenek már meg azok az érzések, amik korábban ott voltak. Köztünk. Én ekkor sírva fakadtam.
Arra ébredtem, hogy a falamról egy plakát (amit tőle kaptam) rám esik. Persze, butaság az egész, meg tudhatja az olvasó, hogy én nem hiszek az ilyenekben, de mégiscsak furcsa volt. Azóta is remegek.
De miért ilyen kegyetlen a kretén agyam, hogy olyan álmokat szül, amivel felidegesítem magam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése