halak vagyunk mi mind. akváriumban, két másodperces memóriával.
meg állandóan a zsörtölődés. az megy. nekem meg pláne. mondom én, hogy jó öregasszony leszek. abban is biztos vagyok, hogy magamban fogok beszélni. sokat. hangosan. mindenhol.
és bele fogok kötni a boltban a pénztárosba. ha többet fizetek a kelleténél. ha nem azt üti be, amit én megvettem. ha nem jól ad vissza. ha nem köszön. bele én.
hal leszek akkor is. hazafelé már el is felejtem, hogy miért kötöttem bele szerencsétlenbe, de akkor meg majd szidom az időjárást és a kevés nyugdíjam miatt az államot is. úgysem tud egyik sem védekezni.
hazaérve pedig – miután megetettem az egyetlen lakótársamat, a macskát, aki vékonyabb lesz, mint a karom, mert mindig elfelejtem megetetni, tudom én ezt már most – bekapcsolom a tévét, persze, (amit most még egyáltalán nem nézek, de akkor kell majd a társaság) és szidom a bemondót. a nevét nem tudom, mert csak hal vagyok, nézek kifelé a fejemből.
mint most. most is csak nézek kifelé. felkelek, összerakom magam emberré, villamosra és metróra szállok, besétálok a gyufagyárba (ami azért kapta ezt a nevet, mert a Matchot sokan meccsnek ejtik, ami ugye gyufa angolul, mert persze nem sejtik, hogy igazából francia a cég (végül is sejthetnék, mert ha bemennek egy ilyen üzletbe, a falakon a kiírások, mint “Friss sziget” (ez nálunk a csemegepult, de persze nekünk muszáj ilyen flancos néven szólítani) vagy “Pékség” meg “Viszontlátásra!” ki van írva így, magyarul, meg mellette franciául)), ledolgozom a napi nyolc és fél órámat (a fél óra az az ebédszünet, amit én leginkább napozással töltök a rámpán, mert nem értem, hogy ezek mit tudnak fél órán keresztül összezabálni)), hazajövök, írok ilyen okosságokat, meg kattogok a világhálón (amivel minden nap kimerik a világ összes halát, haha), aztán lefekszem aludni, másnap minden kezdődik először.
vagy hozzá megyek munka után. persze a héten nem, mert Ő a szigeten van. a Szigeten. amit én sosem fogok megérteni (nyilván, mert eddig csak egy napot voltam még, ezt is sviktornak köszönhetem), hogy miért jó egész héten kint lenni és összességében hatszámjegyű összeget elbaszni. miközben én a gyufagyárban rohadok és ötszámjegyű összeget keresek ahhoz, hogy megéljünk apuval.
de csak hal vagyok. én úszom körbe-körbe. amíg egyszer csak ki nem ugrom az akváriumból és fulladok meg a szárazon.
meg állandóan a zsörtölődés. az megy. nekem meg pláne. mondom én, hogy jó öregasszony leszek. abban is biztos vagyok, hogy magamban fogok beszélni. sokat. hangosan. mindenhol.
és bele fogok kötni a boltban a pénztárosba. ha többet fizetek a kelleténél. ha nem azt üti be, amit én megvettem. ha nem jól ad vissza. ha nem köszön. bele én.
hal leszek akkor is. hazafelé már el is felejtem, hogy miért kötöttem bele szerencsétlenbe, de akkor meg majd szidom az időjárást és a kevés nyugdíjam miatt az államot is. úgysem tud egyik sem védekezni.
hazaérve pedig – miután megetettem az egyetlen lakótársamat, a macskát, aki vékonyabb lesz, mint a karom, mert mindig elfelejtem megetetni, tudom én ezt már most – bekapcsolom a tévét, persze, (amit most még egyáltalán nem nézek, de akkor kell majd a társaság) és szidom a bemondót. a nevét nem tudom, mert csak hal vagyok, nézek kifelé a fejemből.
mint most. most is csak nézek kifelé. felkelek, összerakom magam emberré, villamosra és metróra szállok, besétálok a gyufagyárba (ami azért kapta ezt a nevet, mert a Matchot sokan meccsnek ejtik, ami ugye gyufa angolul, mert persze nem sejtik, hogy igazából francia a cég (végül is sejthetnék, mert ha bemennek egy ilyen üzletbe, a falakon a kiírások, mint “Friss sziget” (ez nálunk a csemegepult, de persze nekünk muszáj ilyen flancos néven szólítani) vagy “Pékség” meg “Viszontlátásra!” ki van írva így, magyarul, meg mellette franciául)), ledolgozom a napi nyolc és fél órámat (a fél óra az az ebédszünet, amit én leginkább napozással töltök a rámpán, mert nem értem, hogy ezek mit tudnak fél órán keresztül összezabálni)), hazajövök, írok ilyen okosságokat, meg kattogok a világhálón (amivel minden nap kimerik a világ összes halát, haha), aztán lefekszem aludni, másnap minden kezdődik először.
vagy hozzá megyek munka után. persze a héten nem, mert Ő a szigeten van. a Szigeten. amit én sosem fogok megérteni (nyilván, mert eddig csak egy napot voltam még, ezt is sviktornak köszönhetem), hogy miért jó egész héten kint lenni és összességében hatszámjegyű összeget elbaszni. miközben én a gyufagyárban rohadok és ötszámjegyű összeget keresek ahhoz, hogy megéljünk apuval.
de csak hal vagyok. én úszom körbe-körbe. amíg egyszer csak ki nem ugrom az akváriumból és fulladok meg a szárazon.
1 megjegyzés:
nana. azért mert a sziget 'drága', és azért, mert te erre sokallod a pénzt, ami nem feltétlenül hat-számjegyü. n
nem rossz.
Megjegyzés küldése