2012. augusztus 21., kedd

részegen az ember sok mindent beszél. ilyenkor elmondja, ami már egy ideje a lelkét nyomja, vagy amilyen gondolatot a pillanat szült az agyában, vagy olyanokat is mond akár, amire addig nem is gondolt, viszont ezután fog.

ilyen történt velem tegnap. beszéltem mindenfélét, aztán hazafelé a sok lélekteher elsírása közben kitört belőlem a következő:

“Nem vagyok és nem is leszek jobb és több apunál.”

apu nem sok mindent ért el életében. azon kívül, hogy engem felnevelt egyedül, semmit sem tud felmutatni. se családja, se pénze, se jó munkája, se kalandjai, se sikerei. semmi nincs. és úgy érzem, ez velem is ugyanígy fog történni. én is minimálbérért fogok dolgozni egy olyan helyen, aminek köze nincs a végzettségemhez. ugyanígy minden hónap végén meg fogok örülni annak, ha találok egy ötvenest a pénztárcámban. ugyanígy nem tudok majd elmenni nyaralni. ugyanígy itthon fekszem majd esténként egyedül a tévé előtt, amíg el nem nyom az álom. látom. ismerem magam. most is dolgozhatnék jó helyen, nem pedig a gyufagyárban, de mivel olyan vagyok, mint ő, ezért beérem ezzel. és szenvedek. semmit sem fogok elérni az életben, és ez elég bosszantó, így, 22évesen, hogy ezzel kell szembenéznem, és így kell várnom a jövőm. hátránnyal indultam neki az életnek, és úgy érzem, hogy ez leküzdhetetlen.

de most itt van nekem Ő. Ő, aki mellett végre úgy érzem, van életem. vagyok valaki. ösztönöz. éltet.
de egyszerre látom azt is, hogy ő előre tart, halad az életben, neki lesz családja, pénze, jó munkája, kalandjai és sikerei is. én meg vagy ott leszek mellette, vagy nem, de a különbség megőrjít és nem tudom, hogyan kezeljem ezt a feloldhatatlan tényt, amitől szabadulni szeretnék, de nem tudok.

4 megjegyzés:

N írta...

Torokszorító gondolatsor, de gondolj bele - ez a "felismerés" máris inkább azt sugallja, hogy nem az általad fentebb felvázolt pályán mozogsz :)

Captain írta...

Ismerős gondolatok - néha én is érzem úgy, hogy kb. semmire nem fogom venni. De aztán rájövök, hogy ezt nem lehet még egyelőre tudni. Valószínűleg te sem tudhatod, de ha megrémiszt a lehetőség, azt fel lehet fogni úgy is, hogy tulajdonképpen egy pozitívum.
Már csak azt kell kitalálnod, hogy ezt a félelmet hogyan alakítsad alkotó erővé. És akkor nem lesz gond.
Fingers crossed

everyday_normalguy írta...

Tíz éve néha én is úgy gondoltam, hogy apámék nem nagyon tudnak mit felmutatni az életben. Ők is öregedtek, én is, és most valahogy másképp látom őket.

Szerintem férfiként egyedül felnevelni egy gyereket, a nyóckerből a BME-re küldeni, megélni valahogy a piacról, miközben az élet meg-meggyomroz néha, nos ez önmagában igenis tiszteletreméltó. Nem készülnek ilyesmiről filmek, nem álmodozik ilyesmiről senki, de ez akkor is egy tisztességes élet, amelyiknek a gazdája megfelelt a legfontosabb feladatának.

Nem olyan ez a blog, mint egy szeretethiányos gyereké. Nem olyan meleg vagy, mint akik nem kaptak megerősítést és támogatást otthon. Az írásaid kifejezetten vonzó, realista és sajátos látásmódról, jó stílusról tanúskodnak. Aki ilyeneket ír, annak van elég jó tulajdonsága, hogy ne kelljen a jövője miatt aggódnia.

Gazdasági vonalon nem rossz egy pici kiskereskedelmi gyakorlat. Ha akarsz, jövőre találhatsz más munkát. Ha nem találsz, az se tragédia. Nem hiszem, hogy a legtöbb fénymásolós-kávéfőzős gyakornok több értékes tapasztalatot szerez Nálad.

Az emberek java az ilyen-olyan versenyekben nem tartozik az élvonalhoz - ez az élvonal definíciójának szükségszerű következménye. Nem az az abnormális, ha valaki "tucatember", hanem az, ha "kiemelkedő". Lehet, hogy önhazugság, ha az ember úgy gondolja, hogy az előtte lévő pohár félig tele van. De ha a pohárban mindenképp annyi folyadék van, amennyi, akkor jobb ezt gondolni, mert jobb, ha az ember nem nézi le és nem kínozza önmagát.

És végül: az Ő számára Te is egy előrelépés vagy, nem? Ha Szerinted Ő a jó úton jár, és ezen az úton Terád akadt, akkor ez nem azt jelenti, hogy Te értékes és különleges vagy?

Popov írta...

Pape! A problémát te magad megoldottad. Bár egy egyszerű kis életed lesz (nekem is ez van egy éve...és szerintem talán örökké) de a lényeg, hogy boldog lehetsz - mert nem vagy magányos és nem vagy egyedül. este nem egyedül nézed a Tv-t és az álom valakinek a karjában nyom el. kell több? minden más csak hajkurászás és álom. a valóság a legjobb:)) szeretve lenni - ez a lényeg.