Vacsora.

Mikor egyedül vagyok, nem szeretek a konyhában enni, inkább beülök a szobába és valami film mellett elcsipegetem a vacsorám. De most nem… Most mégis inkább kiültem a konyhába. Ő a szüleinél van, ott eszik, ott tölti a napot. Én meg itthon.
A hűtőben szépen sorakoznak egymás mellett a pármai meg prágai sonkák, a francia, svájci és holland sajtok, az egzotikus gyümölcsök, a finom aszúk, a különfélek vajak és vajkrémek HELYETT az egy tasaknyi felvágott, a kisdarab sajt, az olcsó bor, meg egy flakon majonéz. Ez jutott most. Hónap vége van. Már másfél hete hónap vége van. És még másfél hét van hátra a hónap végéig. Ő azt mondta, hogy ez van, kibírjuk, meg persze megoldjuk mi. Ő odahaza eszik. Én is odahaza eszem, ha épp otthon alszom.
Szemben lakik egy néni meg a macskája. A nénit minden áldott nap azon kapjuk, hogy valamit kidob az ablakon, talán ételmaradék a környék macskáinak. A macska pedig kénye(lme)sen kiül a párkányra, körbenéz, majd büszkén kihúzza magát, hogy milyen jó dolga van neki. Biztosan Whiskason él. Ha macska lennék, házikoszton akarnék élni, a Whiskast meg egyék a macskavilág luxuskurvái. Van bácsi is, csak ő ritkábban tűnik fel. De mindig látjuk a karját, ami nem lehet a nénié, mert míg utóbbié a tésztagyúrás utáni sütizabálástól vastagodott, a bácsié már a munkától vált izmossá.
Én meg most itt ülök és látnak. Látnak, mert idebent fel van kapcsolva a villany, kint pedig szürkül. Az ablakban a fejem, a fejemen a szám, a számban a kenyér. Magos. Egyetlen rossz harapás és búcsút mondhatok a metszőfogamnak. Mindig félek ettől a kenyértől.
Ahogyan Ő fél mindig attól, hogy meglátnak. Mert ég a villany, kint sötétedik, én meg megcsókolom. A néni meg ott van szemben és dobálózik. És lát. Bár látás és érdek között tengernyi különbség van, Ő ettől még fél. Én meg továbbra is adom neki a csókokat. Ha éppen itt van.
A mosogatást meg egyre jobban megszeretem, mert szórakoztató. Ahogy a mosogatószeres flakonból szállnak kifelé a buborékok, aztán meg hogy épp mi akad a kezembe. A lakótársnak már százszor elmondtam, hogy azt a drága kést ne tegye a többi közé, hanem törölje el, mert ha már élezni sem tudja, legalább így vigyázzon rá, hogy ne csorbuljon. Persze most is itt szárad a kanalak meg a villák között. A szám hiába jár.
A szám állandóan jár. A héten végre éltem, virultam, mint egy frissen összerakott bokréta, tettem-vettem, jártam-keltem. A lábam meg nem állt. A szám pedig be nem állt. De muszáj volt. Csak hogy megnyugodjak kicsit.
Az olcsó bort persze ők fogják meginni. Mert ma jön Sam. Ezért én gondos háziasszonykéntkislegényként kitakarítottam a lakást (ami tulajdonképpen a héten elhullajtott bőrcafatjaim felporszívózását foglalta magába, de ezt most le sem írtam, hátha más is épp eszik), most pedig várok. És hogy miért ők? Mert én nem iszom alkoholt. Mert alkohol nélkül is jól lehet magunkat érezni. (Ez pedig az önámítás helye, kérem szépen. Mert miért iszik a magyar nyáron sört meg fröccsöt, ha nem azért, mert alkohol? Ugyanígy ihatna alkoholmenteset vagy szőlőlevet, de ezeket inkább kineveti. Ahogy én is ki szoktam.)
61/94 frissítés telepítése, mondja a másik gép. Hihetetlen, hogy telepítem valaki gépét, erre négy órával később, hogy átadtam, felhív, hogy nem működik. Hi-he-tet-len. Az ilyen ember nyomogasson inkább tamagocsit, azt legalább nem lehet elrontani.
Inkább megyek mosogatni, meg persze várom az urakat.

Szép éjszakát, igyatok ti is 3,5%-os tejet, mert az egészséges!