2013. március 1., péntek

Képeslap.

Nem gyakran kapok levelet vagy bármilyen más postai küldeményt, de most nem ezért örültem.
Egyetlen mondat állt a lapon:

“Mindig is csodáltam, milyen különleges módon nézel a világra.”

Hirtelen boldogság töltött el. Nemcsak a mondat szépsége és kedvessége miatt, hanem mert pont a legjobbkor érkezett. (Nem azt mondom, hogy rossz a kedvem, vagy hasonló, csak az önbizalmam sosem volt a helyén. Most oda került.)

Köszönöm! (:

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez most egy önzetlen és névtelen rajongód megszólalása volt, vagy inkább felhívás keringőre?
Az önbizalmadat pedig nyugodtan tedd a helyére, minden okod megvan rá. :)

A.

PaPe írta...

Önzetlennek önzetlen, de nem névtelen rajongó. (De nem mondom ám el, hogy a tamás volt az.)

tamás írta...

:)