Történt az, hogy összeköltözünk Tomival. Ebből adódóan az eddiginél is kevesebbet látom aput, így kitaláltam azt, hogy megtanítom skype-olni.
Még tavaly, mikor az új gépemet vettem, odaadtam neki a régit és nagyjából megtanítottam facebookozni. Egész jól megy neki mostanra, mondjuk leginkább csak játékokra használja. (De azt sikerült megjegyeznie, hogy meghívókat nem illik küldeni. Ámen.) Gondoltam, nagyobb falat lesz neki a Skype, de nem.
Ma volt az első videohívásunk. Felhívtam és azonnal tudta, mire kell kattintani a hívás fogadásához, még a kamerát is magától igazította be úgy, hogy láthassam az arcát. Ennél cukibb dolgot nagyon rég nem láttam.
Most pedig boldogság.
(Ui.: most elgondolkoztam azon, hogy vajon a skype-olni vagy a skype-ozni a helyes átirat. Nem jutottam eredményre.)