Ma végre megkaptam a telefonomat.Előtörténet: Úgy kb. két hete csatlakoztattam a telefonomat a laptophoz, és nem lehetett kikapcsolni, a kijelzője fehéren világított... Fogtam, kivettem az akksiját, majd be akartam kapcsolni, de csak a piros lámpa világított a telefon tetején... Utána próbálkoztam még sok mindennel (mint pl.: falhoz vágás), de semmi nem segített. Szeretett idesatyám elvitte a szervizbe, ahol azt mondták, hogy "csupán egy hónap, és kész is"... Khm... Csupán. (Most mondanék valamit a kedves édesanyjukról, de nem káromkodom.) De ma hívták apám, és megkaptam a telefont...
A vicc, vagyis inkább csattanó, hogy nem az eredeti telefonom kaptam meg, hanem egy vadonatújat... Egy kicsit mást... Mert a régi Sonyericsson V630i volt, ez meg V640i... És sokkal nehezebb, barna, és oldalt arany* (!) színű. És mostmár vele járok... :] Ennyit mára, csak ennyit szerettem volna közölni.
U.i.: Ja, megmeg ma megyünk színházba. Megnézzük a Kövek a zsebbent. (Ha érdekel, itt a link: Kövek a zsebben)
*: Akik ismernek, tudják, hogy mennyire nem szeretem az arany színt. Node sebaj... Ezen elmegy.
