Felfüggesztődött.

Ez a bejegyzés a Megindult. című kétrészes teleregény második és egyben lezáró része.
Tegnap hazaérve egy postai értesítő fogadott az asztalomon [a kis butus csak úgy pihengetett a laptopomon, nem tartva attól, hogy majd én jól zsebre vágom], amin az állt, hogy “Hivatalos irat érkezett a XIII. kerületi rendőrkapitányságtól. Rögtön könnybe lábadt a szemem, hogy “Hurrá, megvan a telefonom.”. Nem is mertem semmi rosszra gondolni, egészen úgy két perccel későbbig, mígnem apám el nem mondta, hogy szerinte csak lezárták az ügyet.
Ma, mivel –szokás szerint- csak négy órám volt, már délben odaértem a postához, ahova sornélküliséget feltételezve és vígan berobbanva (fülemben Santigold játszott a dallamokkal) azonnal lekókadt a mosoly az arcomon. Ki hitte volna, hogy akkor bent a gléda, hogy a bejáratig ér a vége. [Persze mind nyugdíjas.] No sebaj, semmi nem vehette el a kedvemet, hiszen vártam a levelet, benne azzal a szöveggel, hogy “Kedves Pataki Péter Zoltán! Megtaláltuk a telefonját. Boldog?”, vagy valami hasonlóval.
Mire a sor elejére kerültem, körülbelül fél óra telt el. Szerencsére a zene továbbra is ott volt velem, így annyira nem unatkoztam. És persze az is feldobott kicsit, hogy a mögöttem lévő idős hölgy kifejtette véleményét, miszerint a Magyar Posta és a BKV valamiféle rokonságban állhatnak egymással, ugyanis egyik sem működik úgy, ahogy kéne. Jelen helyzetben arra utalt, hogy csak egy “munkahely” volt nyitva. [Átgondolva tényleg van hasonlóság a két cég között.]
Tehát végre sorra kerültem, átadtam a cédulát és a személyimet, majd pár pillanat múlva már a zsebemben volt a levél. Kifelé [miután újra bedugaszoltam a fülem, immáron Kelly Piggy Clarksonnal]  gyors mozdulatokkal feltéptem a borítékot és habzsoltam a betűket. Vicc az egész.
Csak pár részlet:
”Pataki Péter Zoltán feljelentést tett hatóságunknál ismeretlen tettes ellen, aki […] öltözőszekrényének ajtaját felfeszítette, a benne lévő Sony Erikson (az milyen? – a szerk.) típusú mobiltelefont eltulajdonította.”
”A nyomozás során olyan személyi és tárgyi bizonyítékokat felkutatni, melyek alapján az elkövető kilépte megállapítást nyerne (itt kihagytak egy vesszőt – a szerk.) nem volt lehetséges, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam.” – Persze, mivel ujjlenyomatot elfelejtettek venni.
”Mivel az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható – felfüggesztem.” – Felfüggeszti. Nem lezárja, mert azt még - az előző postból láthatólag- nem teheti meg, négy évig.
Csak tudnám, hogy hogy került a borítékra 2010. 03. 12-i bélyeg, amikor ma még csak 8-a van…
Sejtettem, hogy valahogy ez fog kisülni a dologból, de ez nem baj, legalább nem csalódtam.

Megindult.

Megindult a nyomozás az eltűnt telefonom után. December 4-én ellopták, és most, 2010. február 24-én már meg is indult a nyomozás! Nem csodálatos. Tisztelem a rendőröket, akik azonnal kijöttek, felvették az adataimat és eddig ültek a babérjaikon. Tisztelem a rendőrségi hivatalnokokat, hiszen a telefonban édesanyámat keresték [amikor én szépen elmondtam a kiérkező rendőruraknak, hogy majd édesapám veszi fel a telefont, ugyanis édesanyám nem létezik (számomra)], majd mikor apám rákérdezett, hogy ugyan miért keresik, azt mondták, hogy ők nem mondhatják el, csak az édesanyámnak. [Persze a logikájukat is szeretem… Csak anyámnak mondhatják el, hogy miért keresik [anyámat].] A legjobb az egészben, hogy azt mondták, hogy négy évig fognak nyomozni az ügyemben. Hát nem kedvesek? *.*
No sebaj! Imádom. Imádom az egészet. A bürokráciát. A gyorsaságot. A figyelmes eljárást. És mindent. Négy év múlva visszakapom a telefonom! Ha minden jól megy. *.*
*Irónia egy ország, ahol az irónok élnek? A lófaszt. Az egy kifejezés, mikor a valóságot egy gunyoros szófordulattal rejtjük el, mégis mindenki tudja, hogy mit akarunk kifejezni vele.*

A karma működik.

Tényleg. Amik mostanában velem történnek, abból csak és kizárólag az szűrhető le, hogy a karma létezik és működik. [Persze ez tökéletesen ellentmond a realista világszemléletemnek, de akkor is.]

Tehát. Most írok egy listát és a végén meglátom, legközelebb milyen dolog fog velem történni.

Negatívum:

- Pénteken a suliban feltörték a szekrényem és ellopták a telefonom és bérletem. [Megjegyezném: a bérletem a bérlettokban volt a személyimmel és a diákommal, amit volt olyan kedves a tolvaj, visszatett a szekrénybe.]

- Apám menthetetlen és lejáratott a barátom előtt, aki ezek után -nem csoda, ha- fél tőle.

- Agresszivitásomból és sértődékenységemből adódóan megint majdnem elrontottam a kapcsolatomat Krisszel.

Pozitívum:

+ Pénteken tízezer helyett hétezerért vettem cipőt a Pull and Bearben. [Megjegyezném: felpróbáláskor leszakítottam véletlenül a címkét, vásárláskor pedig a (mellesleg meleg) eladósrác pedig félrepötyögte a kódszámot.]

+ ööö... ennyi?

Tehát mindenféleképp valami jó dolognak kéne velem történni ezek [és sok más, leíratlan dolog] után. Ha nem... Ha nem... Akkor feladom. Mindent feladok akkor.

[Még sosem sírtam egy hétvégén háromszor. Éljen. Ezt is megértük.]

Telefon.

Ma végre megkaptam a telefonomat.
Előtörténet: Úgy kb. két hete csatlakoztattam a telefonomat a laptophoz, és nem lehetett kikapcsolni, a kijelzője fehéren világított... Fogtam, kivettem az akksiját, majd be akartam kapcsolni, de csak a piros lámpa világított a telefon tetején... Utána próbálkoztam még sok mindennel (mint pl.: falhoz vágás), de semmi nem segített. Szeretett idesatyám elvitte a szervizbe, ahol azt mondták, hogy "csupán egy hónap, és kész is"... Khm... Csupán. (Most mondanék valamit a kedves édesanyjukról, de nem káromkodom.) De ma hívták apám, és megkaptam a telefont...
A vicc, vagyis inkább csattanó, hogy nem az eredeti telefonom kaptam meg, hanem egy vadonatújat... Egy kicsit mást... Mert a régi Sonyericsson V630i volt, ez meg V640i... És sokkal nehezebb, barna, és oldalt arany* (!) színű. És mostmár vele járok... :] Ennyit mára, csak ennyit szerettem volna közölni.

U.i.: Ja, megmeg ma megyünk színházba. Megnézzük a Kövek a zsebbent. (Ha érdekel, itt a link: Kövek a zsebben)

*: Akik ismernek, tudják, hogy mennyire nem szeretem az arany színt. Node sebaj... Ezen elmegy.